Ezen a héten már csak pihenni szándékozom. Hencegtem vele, hogy nem viselt meg a favágás, de például az ujjaim fájnak, különösen kint a hidegben. Gondolom a baltaszorongatástól. Reggel pont nulla fok volt a hajón a decken, odabent a szalonban "kellemes meleg" +2,9 °C Aludni tökéletes, behúzom a cipzárt a téli múmia hálózsákon és alszom mint a bunda.
Szmájli kutya is bírja a telet.
Elképesztő lelkesedéssel próbálja kiásni az egérfészkeket a felázott talajban. Visszafelé úton kénytelen voltam beerőszakolni tisztálkodni a Dunába az utca végén a sóján, mert olyan sáros volt, hogy így nem hozhattam be a szobába. Hazaérve bezártam száradni a télikerbe, ahol beletörődően leheveredett a szófájára. Reggeli után kiengedtem, azonnal felsorakozott a bejárati ajtó elé és amint nyitottam, rohant a helyére a fészkébe a cserépkályha mellé.
Tegnap parádésan viselkedett. Tanítani se lehetett volna szebbre. De elölről kezdem.
Várható volt, hogy csapadékosra fordul az idő, ezért kiálltam az autóval az utcára, és azt a tűzifát, ami már régóta száradt a kapu mellett a kerítésnél, beraktam az "esernyő" (autóbeálló tető) alá már három napja. Na tegnap reggeli után nekiálltam láncfűrésszel, baltával kályhaajtó méretre darabolni, majd betalicskázni a tornácra. Ott felrakásoltam a már ott lévő kiszáradt tűzifa tetejére. El is fogyott az összes rendelkezésre álló hely, ami azt jelenti, hogy a téli tüzelő maximumra van feltöltve. Innen a száradtból csinálom a napi tüzelést. Idáig még nem kellett hozzányúlnom sem az "igazi" tüzelőhöz, azaz a még tavaly (meg tavalyelőtt) vásárolt fabriketthez, ahogy nézem, ezt az évet bőven kifűtöm ezzel a maradék himi-humi fűzfával. Ezen munka közben érkezett meg a pár napja eme levélben jelzett hatóság ellenőrizni.
Kis magyarázat, azért nekem is vannak "jó" barátaim. Igazából felfoghatatlan okokból lett ellenségem korábbi barátom és utcaszomszédom M2 ( akik régen olvasnak talán tudják ki ő, akik meg nem, azoknak úgyis mindegy), legutóbb azt nem tudta nekem megbocsájtani, hogy az utcán pórázon vezetett kutyámra az ő, nyitott kapuján keresztül kiszaladó kutyája rátámadt. A két kutya persze összeverekedett, és miközben én (mellékesen törött bordával) a földön hemperegve próbáltam őket szétválasztani, élettársa ordítva anyázott és emlegette, hogy AZ ÉN kutyámat le kéne lőni. Az akció közben az ő kutyája megkapta a bal kezem is, négy helyen vérzett, mire hazavittem a Sz-t visszamentem és megkérdeztem, hogy a kutyája van e oltva, mondta hogy igen. Ezek után nem csináltam "ügyet" a dologból, lemostam a vért és el is felejtettem a dolgot, de később megállított és mondta, hogy "barátilag" szól, hogy ha erre fogok mászkálni a kutyámmal (közterületen, pórázon vezetve) akkor bemegy a jegyzőhöz és feljelent. Mondtam, "tegye" végülis ődóga. Na ez lett belőle.
Nem tudtam mire számítsak és abban sem voltam egészen biztos, hogy exbarátnőm (NEM, nem "olyan") volt aki tette a feljelentést, mert mondta, hogy állítólag általános ellenem a közhangulat és aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy Sz kutyát nyilvánítsák közveszélyesnek, de álltam elébe. Szóval vágom a fát és halál pontosan 8:00-kor ott állnak a hatóságék a kapuban. Kellemes, barátságos kultúremberek, hozzám képest ifjak (sajnos hozzám képest lassan már mindenki az) egy férfi és egy nő. Ahogy érzem a nő volt a megszólaló rangidős, a férfi talán a tanácsadó, de ez mindegy is. Kérdezi, "hol a kutya"? Én meg kérdezem, hogy "melyik?" Merthogy kettő van. Na tisztázzuk, hogy a "harapós...veszélyes". Amúgy ez se pontos, mert a Picur a harapósabb. Mert ha valaki nem mosolyog rá azonnal, azt berakja az "ellenség" file-ba és amint az illető hátat fordít neki (pláne ha nagytestű férfi az illető) azonnal belaharap az Achilles inába. Merthogy az fér bele a pici szájába és alighanem ismeretlen előéletében valami ilyen külsejű ember bánthatta. Migellenben ha valaki rámosolyog.. netán lehajol és megsimogatja, azt azonnal a szívébe zárja és ha lehet az ölébe is felmászik simogattatni magát. Na szóval P a reggeli séta után a télikerben szófázik, míg a Sz ráutaló magatartással ragaszkodott hozzá, hogy betérjen a nappaliba és ott folytassa a cserépkályha melletti fészkében a napot.
Nyitom a télikert ajtaját, P azonnal kirohan és a vendégek lábait kezdi szaglászni. Mivel előzetesen közöltem a használati utasítást, a kölcsönös bemutatkozás sikeres. Na megyünk a házba Sz-ért, de ő már PONTOSAN tudja mi zajlik odakint ( nem tudom hogy csinálja, de ha valaki befordul a sarkon az utcába, aki őt valamilyen szempontból érdekli, akkor ő azt már a szobában megérzi) és amint nyitom az előszoba ajtót, ő már rohan kifelé, és a vendégek karjai közé veti magát. Később tisztázzuk, hogy ők a bejelentés után valami nagytestű vadállatra számítottak, az meglepte őket, hogy egy közepes méretű szeretetéhes farokcsóváló, vigyorgó jószág fogja őket képen nyalni. A vizsgálat pontos és korrekt volt. Előre kidolgozott protokoll szerint mentek velünk pontról pontra egy kérdőív lehetséges válaszai közül kiválasztva a vonatkozót. Mindent megvizsgáltak, lefényképeztek, kezdve a kutya fizikai állapotától, a táplálékáig, a tartását érintő körülményekig. Feltettek egy sereg kérdést amikre mindig pontosan és őszintén válaszoltam, eltartott úgy háromnegyed órát, a felvett jegyzőkönyvből majd kapok Emailben másolatot... ENNYI. Hogy hogy lesz tovább nem tudom. Jó lenne ha vége lenne ezzel, de nem vagyok benne biztos, mert sajnos ellenséges érzelmű szociopatákkal szemben az ember túl sok jóra nem számíthat. Nem igazán akartam én ezt elmondani, de egyrészt a napló a pontosságról szól, másrészt eléggé mélyen bánt a dolog, hát kicsit kiírtam magamból.
Szóval a lényeg, hétfő reggelig lustálkodok.
