Hétfő, szeptember másodika. Vidámság a hajón, irány a Korinthoszi csatorna.

A nap épp felkelőben van.

J szebb képet komponált róla telefonnal.

Persze szembeszélcsend van, szóval motorozás.

Ez a szép klasszikus schooner már kifelé jön a csatornából.

Mi még csak most igyekszünk bekerülni a konvojba. ... 

Nem sikerült, kis várakozás a partfalnál a kikötéshez, ezalatt pont lekéstük, egy óra várakozás. Aztán besorolunk. Itt mindenki kormányoz egy kicsit, így én is, bár értelemszerűen itt aztán végképp nem lehet vitorlázni. 

Azért folyamatosan karbantartják a víziutat. Ha jól emléxem 240, vagy 260 €-t fizettünk az átkelésért és elég sok áthaladó volt, szóval van miből.

Déltájban kihajózunk a csatornából.

A rotta ( a magyar tengerésznyelvben használatos olasz szó, tervezett útvonalat jelent) vastag pirossal a chartplotteren (olyan XXI. századi navigációs eszköz, ami  a műholdas helymeghatározás révén mutatja egy térképen a hajó aktuális helyzetét) a vékony piros a hajó pillanatnyi iránya, a piros nyíl a hajó pillanatnyi helye, 

bal felső sarokban a sebessége, a rotta végén az aznapi úticélunk ahol éjszakázni fogunk, úgy hívják Galaxidi, jobb alsó sarokan a becsült érkezési időpontunk 17:56 A többi adatot amit mutat, hogy mit jelent én se tudom. Ja, persze motorozunk és robot kormányoz.

Nagyon unom az egyhangúságot és különben is rohadt hőség van, fürödni akarok a tengerben, elvégre azért jöttünk. Megengedtetik. Bár én a szokásos balatoni "fürdővontát" szeretném (amikor valaki bedob egy kötélen egy puffert, vagy egyéb úszó valamit, azt húzza menetben a hajó után és arra kapaszkodnak a fürdőzők), de Gyuri kapitány nem támogatja az ötletet (később azért puhult), így csak az álló hajó mellett pancsoltunk. Alattunk 800 m víz, na ÍGY szeretek én feredőzni, nem a strandon ahol százan vannak köröttem aminek a fele épp a vízbe pisál.

Cs elsőre nem lelkesedett az ötletért, de aztán ráérzett az ízére.

J-t persze nem kellett biztatni, imádja a tengert, akármeddig pancsolna benne, a víz meg volt vagy 30 °C

A hajócsirke kissé megfakulva, de jól viseli a napot. (egyesek szerint kakas)

Fürdőzés után irány a kikötőhely. Itt van a kiszögelés után.

Galaxidinek két kishajókikötője is van, az elsőben semmi hely nincs

és már elég késő is van, próba a második kikötő  (azt most nézem a  Google Earth-ön, ezt nem is Galaxidinek hívják, hanem Skeletobrachosnak).... OTT SINCS HELY. 

Nade Gyuri kapitánynak nincs ilyen. Kinéz egy egészen lehetetlen helyet egy, a derékszögben beforduló partfalhoz kötött nagy katamarán mögött, ahova mesteri módon csont nélkül beáll. Ennek örömére koccintás rummal mint minden sikeres manőver után tavaly is. Egy dolog változott, ÉN nem iszom már vagy fél éve. Legalábbis az un. "égetett szesz" kategóriát. Bevallom soha nem jelentett számomra különösebb élvezetet. Sem az ízek, se az egyszerűen megszerezhető mámor. Most, hogy megöregedtem, őszintén akarok élni a maradék életemben és nem alkalmazkodom olyan szokásokhoz, amik nem érdekelnek. Szóval nem iszom. Ez nem vonatkozik bizonyos borokra amik ízlenek, meg általában a sörre. 

Este vacsora a kedvenc (mármint azoknak akik már jártak itt, én még soha) helyen

Nem rajongok a halételekért, de hát itt a tengeren vagyunk és amit kifejezetten szerettem amikor hajóztam a tintahal hirtelen sütve erősen forró olajban. Mert ha nem elég forró az olaj, vagy forró, de kevés, tehát a belerakott anyag visszahűti, akkor nem ropogós lesz a hús, hanem olyan mint a radírgumi, vagy még inkább mint az autókülső, megrághatatlan. Na ezt külön eltáncolom a pincérnek, hogy hogy kell tintahalat sütni. Nem rajong értem, nyilván megvan róla győződve, hogy ők a világon mindenkinél jobban tudják, hogy hogyan kell tintahalat elkészíteni, de megcsinálják, és MAJDNEM olyan jó is lett mint amit én először tengerész koromban ettem.

Csak egy egészen kicsit rágós, a miénk anno omlósabb volt és mi nem karikára, hanem csíkokra vágtuk, meg a csápokat nem ettük meg hanem elraktuk horogra csalinak. De összességében jó volt a kaja. Sört meg csak helyit iszom, Drehert ihatok itthon is. Amúgy egész jó a görög sör.

Ja macska itt is mindenütt.

Utána kis séta az éjszakában és sütizés, fagyizás.

Folyt. köv.

És most a jelenről.  Ma reggel megjelent Attila és segédje István. Rég láttam valakit ilyen hatékonyan dolgozni. Annyira elromlott általában a szakmunka minősége, hogy én csak "profiknak"(szóval a jelző nálam átment pejoratívba) nevezem azokat a kétbalkezes kóklereket, akik mostanában úton útfélen felbukkannak mint vállalkozók. Ott kezdődött, hogy megnéztem az eszközeiket. Terepjáró autó utánfutóval, rajta a munkacsónak és anyag ami kell, és szerszám eszköz, minden ami csak szükséges lehet. Semmi luxus, de mindenből az ár/értékerányos minőség. Van szemem hozzá.

Előszöris a vízen csónakból kivágták az összes használhatatlanná vált tartót.

Aztán elkezdték kiemelni ami lesüllyedt és kiegyengetni ami eldőlt. Volt állítható  szerszámuk letalpalni a fenékre és arról olajemelővel emelni. Spaniferekkel húzatni, szóval mindenre a megfelelő eszköz.

Délutánra már áll is a a bejárat fele. Szerencsésen kimentettem még időben az elúszás ellen a deszkákat, az így már járható is.

Nagyobb falat a második, teljesen tönkrement rész pótlása, ide új lábakat is levernek.

Előre lefestett acélanyagot hoztak, ahol meg a hegesztés leégette a festéket ott Attila lehűlés után azonnal fújja is le festékspray-vel. Kitart egy darabig, az én életemben biztos nem fog elrohadni.

Megtehettem volna, hogy azt mondom eltörtek a deszkák, de nem akarok se a város, se a biztosító kárára nyerészkedni.  Nem lenne becsületes dolog. Ami fákat kimentettem átválogattam, és amit már korhadtnak minősítettem az megy a tüzelőbe. A hiányzó deszkákat, kb. a teljes mennyiség 40 %-át a képen látható új anyagból fogom beszabni. Addig is, hogy ki tudjak járni a hajóra csak felfektettük a pallókat a tartókra és pillanatszorítókkal rögzítettük. A nap végére ilyen lett a stég.

Na mondja valaki, hogy nem igazán munkacsónak!

Szóval ritkán mondok ilyet, mert mondom rosszak a tapasztalataim, de Szökő Attilát jószívvel ajánlom mindenkinek, akinek ilyen munkára van szüksége.