Gyönyörű idő van, de tegnap is az volt, ebből az alkalomból kicsit átfagytam odakint, elkezdtem tüsszögni, ma maradok a meleg házban, legalábbis nappalra. Éjjel továbbra is alvás a fűtetlen hajóban, igazából csak ott tudok jól aludni éjszaka.
Az a helyzet, hogy köszönhetően az enyhe télnek és a ház hőszigetelése során immáron TÖBB MINT TÍZ ÉVE (szinte hihetetlen, hogy már ennyi ideje, https://amapola.blog.hu/2013/10/10/csutortok_456 ) végzett munkámnak, egyszerűen alig fogy a tüzelő. Az a ház előtt az utcán kidőlt fűzfa, aminek a nagyját az önkormányzat vitte el, nekem csak az ágakat hagyták itt és elég sokáig tartott amíg felfűrészeltem, és vágtam kályhaajtó méretre, és behordtam az udvarra, és azt gondoltam, hogy kitart két hónapot, úgy néz ki, hogy még a januárra is elég lesz. Az "igazi" tüzelőhöz, amit Szlovákiából rendeltem fabrikettet, meg tőzegbrikettet, még hozzá se kellett nyúlni. Annyi volt csak, hogy kipróbáltam, hogy ég a cserépkályhában a tőzeg, nos, remek, csak a fabrikettel, vagy keményfával fele-fele arányban kell tüzelni. Erre számítottam is így is rendeltem a mennyiségeket, mindkettőből 1-1 raklappal. Szóval ha minden így megy, nemcsak két telet, de akár hármat is kihúzok az itt lévő fűtőanyaggal. .Megnyugtató érzés.
Miután a száraz fűzfa, ha nincs is magas fűtőértéke, de könnyen gyullad és úgy ég mint a puskapor, már csak a görcsös darabokkal fűtők, az egyenes szálú hasábokat tegnap elkezdtem gyújtósnak felhasogatni. A nagyobbja baltával jól hasad, a kisebbeket csak úgy machetával, és lett négy óra munkával annyi gyújtósom, amivel kihúzom a telet. A logisztika lényege, "Mindig jó időben odaint, rossz időben idebent a meleg házban!".
Tegnapelőtt gyakorlatilag egész nap a gyógyfürdő meleg vízében áztunk J-vel és a Sári Pistivel hármasban, mégcsak nem is úsztam, de a melegvíz kiszívta minden erőmet, de nagyon jólesett.
Amióta a nyaki műtétem miatt gyakorlatilag hallhatatlan vagyok, legalábbis ha csak egy kicsit is zajos a környezet, továbbá egyre rosszabb a hallásom, szóval praktikusan süketnéma vagyok, kerülöm a társaságot, ahol ugye mindenki igyekszik a poénjait elsütni és a másikat túlkiabálni. Nem volt kedvem semmiféle karácsonyi összejövetelen való részvételre sem, de nem lehet mindet elkerülni. Kedves figyelmeztetést kaptam, hogy legyek ott az "ablakünnepen". Erről nem tudtam semmit, ezért el kellett magyaráztassam magamnak. A lényeg, hogy a kisvárosunkban akinek kedve volt hozzá kiválasztott egy napot az ádventi napok közül, aznapra feldíszítette a háza ablakát, a címet felrakta egy kitüntetett Fb oldalra és várta a vendégeket mindenféle ételitallal. M figyelmeztetett, hogy a 23.-ai "ablak" az övék, oda kell mennünk. Előbb bevallottam, hogy nem örülök amikor ilyen összejövetelen, kiszorulva a társaságból hallgatok mint a kuka, de egy kedves meghívást nem illik visszautasítani, mentem J-vel. És NEM BÁNTAM MEG. Végülis mindenki kedves volt, a többféle kaja, forraltbor meg remek. Beszélni ugyan hallhatatlanságom okán semmit, de magam mellé ültettem a Sári Pistát aki elmesélte a legfrissebb híreket. Legérdekesebb, hogy betörtek az ünnepi hét alatt bezárt telephelyére B B helyi vállalkozónak és elvitték ami eladható. Rendkívül szofisztikált betörés volt, mert a frissen esett hóban hagyott lábnyomokat követve másnap a rendőrség eljutott az elkövető házáig, ahol nemcsak azt találták meg amiket B-től elvitt, de sok korábbi betörésből származó holmit is. Az elkövető egyébként a B B által foglalkoztatott helyi alkalmazottak egyike volt.
25.-én Icukánál vacsoráztuk a halászlét hármasban, így akkor se volt nagy felhajtás. Az ünnep legnagyobb részét átaludtam, szóval amit annyian kívántatok kellemes Karácsonyt, az maradéktalanul megvolt, köszönöm!
