Korán ébredtem, már 6:10-kor kint voltam a szántóföldön Sz kutyával. Közelről gyönyörködtem egy 'amapola"-ában, mire kiröppent belőle egy koránkelő méhecske és méltatlankodva, hogy megzavartam a munkájában körözni kezdett a fejem körül, megnézte magát a szemüvegem tükrében, majd megállapítva, hogy az orrszőreim semmiféle módon nem hasonlítanak virágporgyűjtőhelyre méltatlankodva távozott.
Nemzeti szineink a természetben, elönt a honfiúi hevület.
Kész a kerekes kapu.
Hosszú volt az út idáig. fel kellett szedni az íves pályán a köveket és beszabni a pályát.
Aztán visszarakni cementes habarcsba fektetve és kibetonozni a kerékjáratot.
Praktikusan a pályát az ideiglenesen felrögzített kerékkel alakítottam ki, egyszerűen belehengereltem a friss betonba.
Mindössze egy apró probléma van a projekttel, hogy nem működik! A plasztikus példa rá, hogy amikor az ember mindent jól kigondol és még büszke is magára, hogy milyen okosan kitalált mindent, a végén jól pofára esik! Merthogy a próbaüzem során jön ki a hiba. Ezért csinálnak az autógyárak a kész autókon hosszas próbákat és még akkor is előfordul, hogy már eladásra került autókat hívnak vissza tömegével átalakításra, és ezért van annyi rosszul sikerült tengeri hajó, melyek viszont többnyire egyedi darabok, szóval a "nyúzóteszt"-et már a vásárló végzi. Mondom mi a baj, amire egyáltalán nem számítottam. A "teher"-kapu valamikor kétszárnyú volt, mellette a gyalogkapuval.
De aztán jöhetett a briliáns ötlete az előző tulajnak, hogy megszünteti a képen jobb oldalt lévő gyalogkapu melletti oszlopot, összehegeszti a két teherszárnyat és lesz egyszárnyú a teherkapu, ettől sokkal egyszerűbb lesz a keskeny utcából bekanyarodni autóval a telekre, mert a gyalogkapuval megszélesedik a bejárat. Csakhogy a dupla súlyú kapuszárnyhoz gyenge a felfüggesztés, lóg a jobb széle, a pontos záráshoz azt az éket kell mindig beverni ott a jobb alsó sarkon. Úgy képzeltem, hogy az íves pálya végére bebetonozok egy ferde, ívesre hajlított laposvas emelkedőt ( a két felső képen látszik), amivel a megfelelő magasságra emelem a kapu jobb végét. CSAKHOGY. A két összehegesztett kapuszárny ahelyett, hogy engedelmesen felgurulna az emelkedőre, inkább rugalmasan meghajlik középen és a kerék valahol félúton elakad az emelkedőn, miközben a jobb szél már helyen van "X" irányban, csak éppen "Y" irányban nincs elég magasan. Na ERRE nem számítottam. De hát persze nem adom fel ( ahogy egykori gépüzemvezetőm, boldogult emlékű Mártha József mondta "basszameg maga olyan mint a Hitler Adolf, egyre újabb csodafegyvereket talál ki!), a kapuszárnyat felhegesztett zártszelvénnyel merevíteni kell, hogy ne tudjon görbülni, valamint a pálya végén az emelkedőt át fogom alakítani úgy, hogy még a végállás ELŐTT emelje TÚL a kaput, majd egy huppanóval helyezze egy fix acél támaszra, ami pozicionálja a magasságot, a gumi kerékről meg leveszi a terhelést, hogy az később se tudja a rugalmasságával, esetleges kopással megzavarni a pontos illeszkedést. Sajnos ma füvet kell ehelyett nyírnom, mert J kiadta parancsba, hogy kaszáljak, mert szerinte elviselhetetlen az állapot a kertben, pedig szerintem nem is.