Tegnapelőtt leszedtük a maradék cseresznyét, ami csak a négy hadrafogható létrával elérhető volt.  Ezzel jóindulatú becsléssel a hatalmas fa teljes termésének mondjuk a 10-15 százalékát sikerült a magunk számára hasznosítani. A többi a rigóké. A szedést nem lehetett tovább halogatni, mert az érés befejeződött, már kezdtek a szemek rohadni. Így aztán a tervezett Vilmos napi nosztalgia cseresznyésrétes sütés is korábbra került. Nem volt egyszerű, már a beszerzéssel is bajom volt. Elbicikliztem a Lidlbe réteslapért. Kérdezem a (nehezen fellelhető) dolgozók egyikét, hogy hol találok réteslapot, merthogy a tésztanyújtásra, ahogy boldogult anyám és nagynéném csinálták, nem vállalkoznék. Mondja, hogy van mirelit "ott", meg hűtött "ott".  Megyek a megadott irányba, de közbe spekulálok, melyiket válasszam? Elkapok két háziasszony külsejű vásárlót, az idősebb a mirelitre szavaz a fiatalabbik a hűtöttre, végülis konszenzusra jutunk, hogy mindkettő jó. Megyek a mirelithez, nem találom, a fagyasztott tészták közt, csak "leveles tészta" feliratú izé van. Megyek a raktár felé, ahol mindig lehet elkapni valami eladószerűséget, persze kihessegetnek, de odajön egy lányka velem a fagyasztottárú szekrénysorhoz és elég határozatlanul rámutat a levelesre, hogy hát ez a réteslap. Kérdezem "BIZTOS??"...vonogatja a vállát, na mondom, "te se vagy járatosabb konyhamalac mint én", sértődötten elvonul. Megyek a hűtöttsorhoz. Ott is leveles tészta van. Ezek szerint ez is egy olyan ármány, hogy mindenki réteslisztnek mondja, de a szakácskönyvben "darás liszt" a fantázianeve (egyszer meg is szívtam anyám kórházba került még legénykoromban és kitaláltam, hogy valami egyszerűt fogok sütni, végülis mi az nekem, kinéztem a szakácskönyvből a képviselőfánkot és megsütöttem búzadarából), leemelek egy csomagot a polcról és vonulok a pénztár felé....DE nem vagyok megnyugodva. Elkapok egy idősebb nőt, kérdezem, szerinte a leveles tészta azonos e a réteslappal, határozottan kijelenti, hogy NEM. Megköszönöm és visszaviszem a polcra a választottat és némi kutatás után találok olyat amire az van írva "réteslap" HEURÉKA!. A többi már hazatérve megy könnyedén, J is segít, bár persze el kell viselni a fölényes hozzáállást az időnkénti eltanácstalánosodásaimkor, de ehhez már hozzászoktam. Íme az eredmény sütés előtt

és utána.

Jelentem NAGYON finom lett.

Van sajnos áldozat is. J "elmosogatta" a kedvenc tányéromat. Mondtam neki EZT sose bocsájtom meg, amit csak lehetett ebből az igazi NDK-s relikviából ettem.

Karácsonykor még ilyen volt.

Béke poraira.

Nektek is van ilyenetek, hogy bár van 20 másik, de csak "abból a" csészéből, pohárból, tányérból, csak "azzal a" villával, kiskanállal, stb..... inkább nekiállok elmosni, nem veszem elő a tisztából valamelyik másikat. Vagy csak én vagyok ilyen hülyén háklis?