Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • táncoslábú laces: A ránc meg a hátközepi iny két különböző dolog, Ne keverd össze a szezont a fazonnal.Bízz a dokikb... (2025.01.28. 11:48) Kedd.
  • táncoslábú laces: @A Tengerész: Anyuék annó építettek kb 4x2m fóliasátrat, ami középen méllyített volt,ha jól emléks... (2025.01.28. 11:38) Hétfő.
  • A Tengerész: @táncoslábú laces: @Utas953: Köszi, egész nap matattam valamivel, így eltelt az idő. Meg a kétszer... (2025.01.26. 22:19) Vasárnap.
  • A Tengerész: @táncoslábú laces: Kösz Laci! (2025.01.25. 14:04) Péntek.
  • Műszaki: Szerintem követhető ahogyan írsz, csak írj minél többet. Nagyon olvasmányos ahogy írsz és így a ké... (2025.01.20. 13:07) Vasárnap.

Linkblog

Szerda.

2025.01.29. 23:32 :: A Tengerész

Menjünk fontossági sorrendben! J határozottan javul. Ha az a szegény öregasszony nem jajgatna a mellette lévő ágyon a nap 24 órájában folyamatosan (még a telefonban is alig hallom tőle amit J mond......borzasztó,  egyszerűen azt várja mindenki, beleértve az ápoló személyzetet, a többi beteget és még a családját is, hogy végre meghaljon... de nem szeretném így végezni), kifejezetten elviselhető lenne a kórház, bár J azt mondja már kezdi megszokni, olyasmi lehet mint hajón a gépházzaj. Szóval enyhültek a fájdalmai, keveset bár de jó étvággyal evett, kiment zuhanyozni, szóval "jó beteg". Optimista, kifejezetten jól áll hozzá a bajához.

Ennek örömére kimentem a szabadba, mert gyönyörű idő volt, bár kezdetben kicsit hideg szél fújt, de fokozatosan leállt. Gondoltam belevágok a fa maradékába, legalábbis kidöntöm. Ugye ilyen volt, ha valaki nem elmléxik. 

 

pict0016_10.JPG

Kidöntöttem. Na mondom, bírom még, legalábbis feldarabolom kugliba. Feldaraboltam. Na mondom elkezdem baltával legalábbis felhasogatni. Felhasogattam. Na mondom akkor elrakom a tornácra a helyére. Olyan 10:30 óra körül kezdtem, 14:15-re kész voltam. 

475676880_577615901931501_2637363670561459719_n.jpg

Összesen lehet olyan egyharmad erdei köbméter, úgy kéthavi tüzelő.

A fának immáron hűlt helye.

474840245_511920591435751_8325967146287958911_n.jpg

475197425_2960709504080662_4282921166320434298_n.jpg

 

Emlékezetblog nyolcadik fejezet, harmadik rész. ("Igazi" tengerjárón, távoli vízeken.)

1976 nyár elején váltásomat kértem és kiszálltam az Újpestről. A váltás cégköltségen fél év lehajózott idő után járt, ha valakinek előbb lett elege, kérhette, de akkor mind a hazautazás, mind a váltója leutazásának költsége őt terhelte, ezt senki nem vállalta. Viszont előfordult, hogy valaki olyan jól érezte magát a hajón, hogy akár egy évnél hosszabb ideig maradt. Ugyancsak saját zsebre ment, ha valakit a hajó parancsnoka alkalmatlannak talált, az ilyenektől általában megvált a cég. Miután a hajón minden eltöltött nap munkanap - és valóban az is volt, mindenki folyamatosan szolgálatban volt. Az elektrikus elvileg napi nyolc órában, de bármikor ezen kívül ha szükség volt rá, viszont túlórát nem fizettek és lecsúsztatni sem lehetett. Volt, hogy egy nap 25 órát dolgoztam, mert közben órát állítottunk ahogy ment a hajó nyugat felé és éjfél után egy órával megint éjfél volt. Nagy néha ha mondjuk a kápó kegyes volt, adott egy “angolszombat”-ot, ami egy olyan délután volt amit ki kellett érdemelni és az ember kabintakarításra, vagy egyéb hasznos tevékenységre fordíthatta. A tiszteknek elvileg kijárt, hogy az első pincér takarítsa a kabinjukat, de én ezt sose vettem igénybe, szeretek magamról magam gondoskodni, továbbá arra, hogy valaki kutasson a holmijaim közt és elolvassa a leveleimet  végképp nincs szükségem. Az "angolszombat" népszerű, de ritka intézmény volt, amikor volt egy céges karikatúra pályázat, nagy sikert aratott egy rajz, amin két evezőnél izzadó gályarab beszélget: “Adhatna már az öreg egy angolszombatot!”. Szóval a tengerésznek járt a munka törvénykönyvében előírt rendes szabadság, plusz az összes szabadszombat, vasárnap és fizetett ünnepnap, amit a tengeren munkával eltöltött. Így, ha az ember ledolgozott egyvégtében tíz hónapot, összegyűlt vagy két hónap “szabadság”, amit én úgy időzítettem, hogy a nyaramat a MAHART siófoki vitorlás klubban töltsem el, egyéb hazai kellemes tevékenységek mellett. Ekkor kértem a tiszti vizsgát, ami sikerült is, bár a vizsgaanyag általam teljesen ismeretlen, tán még a háború előtti idők hajói alapján volt összeállítva. Előfordult, hogy a tengerésznek a cég még nem tudott behajózást biztosítani a szabadság lejárta után, a hajók és emberek jöttek-mentek, nem volt könnyű dolga a két “beosztónak”, akik a fedélzeti, illetve gépész állományt vezényelték a hajókra, ilyenkor az illető maradt tovább szabadságon és mínusz napokkal került végül hajóra. Ahogy olyan is volt, hogy valaki még javában élvezte a szabadságot, amikor kapta a táviratot, hogy csomagoljon, és vegye át a vonat-, vagy repülőjegyét mert három nap múlva beszáll valamelyik hajóra. A “váltó” kikötők vagy aldunai, szovjet, román, vagy jugoszláviai, esetleg olasz, közeli kikötők voltak, a távolkeletre hajózó óceánjárókra általában Amszterdamba ment a váltás. Normális esetben az elektrikusnak volt egy napja a váltójával a hajó átadás átvételére, a speciális helyi ismeretek átadására, aminek különösen akkor volt jelentősége, ha az új ember először hajózott azon a típuson, de előfordult, hogy olyan feszes volt a menetrend, hogy a vonatnál találkoztak, amikor az érkező leszállt, a távozó meg felszállt hazafelé menet. Ilyenkor az érkező egyből a “mélyvízben” találta magát. Persze a fedélzeti vagy a gépszemélyzet egyéb tagjainál kisebb volt ez a probléma, ők többen voltak és nem egyszerre váltott soha a teljes “geng”, így volt, aki tovább vigye a helyismeretet, de elváratott, hogy a problémáit mindenki maga oldja meg és főleg a főnökét, esetemben a gépüzemvezetőt, főleg ebéd utáni alvásban ne zavarja meg velük. De Zimonyi úr, aki a Vigadó téri székházban a gépszemélyzetet vezényelte, tapasztalt ember volt, és úgy látszik figyelt rám, mert következő hajómnak az M/S BUDAPEST-et választotta, ahol két elektrikus volt szolgálatban, így akit váltottam nem kellett semmit átadnia, mert a másik maradt, hogy megismertessen az ismeretlen hajóval.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr1418784026

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása