Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @táncoslábú laces: Ja és ha házat lehet akkor tartályt mért nem? videa.hu/videok/film-animacio/haz... (2024.04.27. 02:58) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Advocatus Diaboli: Mmmm....annak a perlon zsinórnak egy szála is megtartja a testsúlyomat, de van... (2024.04.27. 02:41) Péntek.
  • A Tengerész: @Édesvíz: Welcome aboard Édesvíz! Hogy az ördögbe bukkantál MOST erre a régi bejegyzésre? (2024.04.19. 01:49) Csütörtök.
  • KAMA3: Hasonló a történet, mikor kihívják az informatikust a céghez, ahol összekuszálódott a rendszer. Cs... (2024.04.17. 10:29) Kedd.
  • Paduc: Kiegyeltem a a magaságyások deszkáit. Aztán lekentem még egy réteg lazúrral a paradicsompalántákat... (2024.04.11. 20:42) Vasárnap.

Linkblog

Kedd.

2022.06.21. 08:30 :: A Tengerész

Tegnapelőtt leszedtük a maradék cseresznyét, ami csak a négy hadrafogható létrával elérhető volt.  Ezzel jóindulatú becsléssel a hatalmas fa teljes termésének mondjuk a 10-15 százalékát sikerült a magunk számára hasznosítani. A többi a rigóké. A szedést nem lehetett tovább halogatni, mert az érés befejeződött, már kezdtek a szemek rohadni. Így aztán a tervezett Vilmos napi nosztalgia cseresznyésrétes sütés is korábbra került. Nem volt egyszerű, már a beszerzéssel is bajom volt. Elbicikliztem a Lidlbe réteslapért. Kérdezem a (nehezen fellelhető) dolgozók egyikét, hogy hol találok réteslapot, merthogy a tésztanyújtásra, ahogy boldogult anyám és nagynéném csinálták, nem vállalkoznék. Mondja, hogy van mirelit "ott", meg hűtött "ott".  Megyek a megadott irányba, de közbe spekulálok, melyiket válasszam? Elkapok két háziasszony külsejű vásárlót, az idősebb a mirelitre szavaz a fiatalabbik a hűtöttre, végülis konszenzusra jutunk, hogy mindkettő jó. Megyek a mirelithez, nem találom, a fagyasztott tészták közt, csak "leveles tészta" feliratú izé van. Megyek a raktár felé, ahol mindig lehet elkapni valami eladószerűséget, persze kihessegetnek, de odajön egy lányka velem a fagyasztottárú szekrénysorhoz és elég határozatlanul rámutat a levelesre, hogy hát ez a réteslap. Kérdezem "BIZTOS??"...vonogatja a vállát, na mondom, "te se vagy járatosabb konyhamalac mint én", sértődötten elvonul. Megyek a hűtöttsorhoz. Ott is leveles tészta van. Ezek szerint ez is egy olyan ármány, hogy mindenki réteslisztnek mondja, de a szakácskönyvben "darás liszt" a fantázianeve (egyszer meg is szívtam anyám kórházba került még legénykoromban és kitaláltam, hogy valami egyszerűt fogok sütni, végülis mi az nekem, kinéztem a szakácskönyvből a képviselőfánkot és megsütöttem búzadarából), leemelek egy csomagot a polcról és vonulok a pénztár felé....DE nem vagyok megnyugodva. Elkapok egy idősebb nőt, kérdezem, szerinte a leveles tészta azonos e a réteslappal, határozottan kijelenti, hogy NEM. Megköszönöm és visszaviszem a polcra a választottat és némi kutatás után találok olyat amire az van írva "réteslap" HEURÉKA!. A többi már hazatérve megy könnyedén, J is segít, bár persze el kell viselni a fölényes hozzáállást az időnkénti eltanácstalánosodásaimkor, de ehhez már hozzászoktam. Íme az eredmény sütés előtt

pict0163.JPG

és utána.

pict0164.JPG

Jelentem NAGYON finom lett.

Van sajnos áldozat is. J "elmosogatta" a kedvenc tányéromat. Mondtam neki EZT sose bocsájtom meg, amit csak lehetett ebből az igazi NDK-s relikviából ettem.

pict0166.JPG

Karácsonykor még ilyen volt.

pict0032_5.JPG

Béke poraira.

Nektek is van ilyenetek, hogy bár van 20 másik, de csak "abból a" csészéből, pohárból, tányérból, csak "azzal a" villával, kiskanállal, stb..... inkább nekiállok elmosni, nem veszem elő a tisztából valamelyik másikat. Vagy csak én vagyok ilyen hülyén háklis?

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr7117863017

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

whale 2022.06.21. 09:55:51

Az a tányér simán ragasztható. Nem szilánkosan törött, két szép nagy egész darab.

Műszaki 2022.06.21. 09:55:56

Jelentem, igen. Én 22 éve 1999. karácsonyán kaptam a sógoromtól egy egyszerű kis rozsdamentes acél bögrét, olyan 2 decis lehet. Már azon a szilveszteri bulin hozzánőtt a kezemhez, talán még a pezsgőt is abból ittam éjfélkor. Azóta is ebből iszok mindent ami hideg (forró italhoz nem jó, nagyon vezeti a hőt), és bevallom elmosni is ritkán szoktam, elég csak ellögybölni, az acél elég jó öntisztuló.

Kár azért a tányérért, de szerintem azért bocsásd meg J-nek, legkésőbb holnap.

akiga 2022.06.21. 22:32:08

Rögeszmés, kényszeres:
hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B6geszm%C3%A9s-k%C3%A9nyszeres_szem%C3%A9lyis%C3%A9gzavar

Ez egy betegség is állítólag. Néha én is érzem magamon, hogy illenek ezek a leírások. De ha egyszer egy eljárásrend, eszköz, stb... bevált, miért kéne ezen változtatni? Ám sokszor kiderül, hogy nem feltétlen indokolható racionálisan a bevett rituálé. Még ha be is látod ezt magadnak, akkor sem tudod valamiért abbahagyni. Na akkor az már betegség lehet...

Egyesek szerint ezek az enyhe autizmus jele is lehetnek, hogy az ember nem tud elszakadni a sajat/megszokott/belenevelt stb szokásoktól/tárgyaktól/rituáléktól.

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2022.06.22. 08:09:24

@akiga: Először is annak örülök, hogy megvagy még. Merthogy ott tartok, hogy az egyetemet elvégezvén elhagytad az országot. Szomorúan nyugtáztam. Gondolom azóta is máshol élsz (Csak így név nélkül, elárulod hol és hogy vált be? Nem mintha azon gondolkodnék, hogy én is lelépek, ahhoz már öreg vagyok.). Visszatérve a témára. Egyértelmű, a "normálisság" nem egy matematikailag definiálható fogalom. Legfeljebb statisztikailag. A törött tányért félreraktam, mert megragasztható, csak azt fontolgatom, hogy mennyire "normális" az, hogy majdan egy szemmel láthatóan törött, bár összeragasztott tányérból egyek, miközben a kredenc tele van kifogástalan állapotú tányérokkal. A jelenség nem példanélküli, J-nek volt egy kedvenc kávésbögréje, ami kicsorbult valahogy. Mire kireszelte a csorbulást, hogy ne legyen éles a széle és továbbra is abból kévézott. De kapott a barátnőjétől egy PONT UGYANOLYAN kifogástalan (amúgy reklám) bögrét, de ő azután is azt a csorba bögrét használta.

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2022.06.22. 08:18:23

@whale: Félre is raktam pont ezért. Csak ahogy Akigának is írtam, "csak azt fontolgatom, hogy mennyire "normális" az, hogy majdan egy szemmel láthatóan törött, bár összeragasztott tányérból egyek, miközben a kredenc tele van kifogástalan állapotú tányérokkal."
@Műszaki: A rozsdamentes bögre az maga a csoda. Írtam már itt a blogba, hogy nagyon régen egyet beejtettem még fent a Kvassay zsilipnél ahol építettem a hajót a Dunába. Elsüllyedt, kiszedni nem lehet mágnessel, mert ugye nem fogja a rozsdamentest. Eltelt vagy két év is, amikor J felkiáltott "a bögrécském, a bögrécském...ott úszik!" És TÉNYLEG, feljött számolatlan idő után a víz tetejére, valami rejtélyes biológiai bomlás következtében keletkező gáz, mint egy búvárharangot feldobta a víz tetejére a duplafalú (hőszigetelés miatt) rozsdamentes bögrét. És J PONT meglátta mielőtt elsodródott, vagy felborulva újból elsüllyedt volna. Azóta is megvan. Ez már majdnem a csoda kategória.

Műszaki 2022.06.22. 09:48:00

Az a bögre akkor tényleg varázsbögre. Az enyém nem duplafalú, ezért nem is kávézok teázok belőle, lassan hűl ki benne az ital, közben meg megégeti számat a peremnél.

Ami akiga felvetését illeti, én pl. arra vagyok kényszeres, hogy ha az eszközeim (óra, telefon, laptop kijelző stb.) kopnak, karcolódnak. Volt hogy egy apró láthatatlan karc miatt már vettem az új kijelzőt telefonra. Nagyon vigyázok, tokban hordom stb. Aztán a jelenlegi telefonom egyszer kicsúszott a kezemből miközben az ágyon fekve le akartam tenni az ágy mellé a paldóra (nem fér el éjjeliszekrény). Kb. 25 cm-ről sikerült úgy esnie, hogy elrepedt felül az üveg. Alig láthatóm ne, zavaró repedés. De első gondolatom már az volt, irány az Aliexpresz és rendelni kell új kijelzőtm így nem maradhat. Aztén esze,be jutott, hogy van a fiókban vagy három makulátlan kijelzőjű régi telefonom amik tökéletesek de cserélnei kellett őket mert a lelassultakm a legújabb alkalmazások amik pl. ügyintézéshez kellenek már nem futnak rajta stb. Na ekkor elgondolkoztam, hogy kb. ez a telefon is pár év múlva megy a fiókba. Kell akkor nekem rá makulátlan kijelző.
Na ez volt az én első lépésem ahhoz, hogy ne ragaszkodjak annyira a tárgyakhoz, pláne a használati tárgyakhoz.

Vegyél le egy másik tényért, ezt meg dobd ki. Úgyis kidobja majd helyetted valaki amikor te már nem leszel.

u.i. fém bögre nem számít kényszernek, azt praktikusan használom, mindig elől van, nem kell elővenni. Nagymamámnak volt hasonló funkciójú de alu bögréje, abból volt a legfinomabb a víz amikor kitikkadtunk a 40 fokban az udvaron.

Congeria 2022.06.26. 04:34:01

@A Tengerész:

Megszámoltam, 11 porcelán/kerámia/cserép teáskannám van a nyitott konyhapolcon, azokat látom állandóan,de a kötelező napi teámat csak egy bizonyosban készítjük el. Az extra nagy méretű teáscsésze is csak az igazi és a mellette lévő saját munkám, porcelán japán stílusú "bowl", amibe a tea harmadát mindjárt átöntöm, hogy iható hőmérsékletű legyen.

Ilyen korban már lehetnek heppjeink.

Sajnálom a tányérodat!

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2022.06.26. 08:47:21

@Congeria: NAGYON tudományos. Én a teát mindig félrerakom, hogy majd ha kihűl megiszom. De megnyugtattatok többen is, szóval nemcsak nekem vannak rítusaim.
süti beállítások módosítása