A tegnapi egy teljesen feleslegesen elfecsérelt nap volt az életünkben. Kis feleségemet ráadásul lelkileg is nagyon megviselte, mert ő minden egyes alkalommal amikor rendőrségre kell menni, újabb kihallgatáson vallomást tenni, újra átéli az eseményeket. Én viszont úgy tűnk egy érzéketlen perverz állat vagyok, az abszurditás ellenére kifejezetten élveztem a tegnapi napot. Technikailag különösen érdekelt az egész.
Na ezen rejtélyes bevezető után elárulom, rendőrségi hazugságvizsgálaton vettünk részt. Bizony, mint a filmekben, amikor Steven Segalra rákapcsolják készüléket. Csak ő persze átvágja a gépet. Na nekem nem sikerült. (erre még visszatérek)
Aki esetleg nem olvasta, vagy már elfelejtette, hisz két és fél éve történt az eset, itt megtalálja az előzményeket. https://amapola.blog.hu/2019/09/17/kedd_1729 Na azóta folyik a nyomozás. Többször is írtam róla, minket több ízben újból és újból kihallgattak, az elkövető apja megfenyegetett, hogy börtönbe fog juttatni (holott nem vagyok felperes, a bűncselekményre, mely hivatalosan "vízi közlekedés biztonságának veszélyeztetése", az ügyészség hivatalból rendelt el nyomozást és emel vádat, ha szükségesnek tartja) Az eset teljesen egyértelmű, legalábbis számomra, de ők (merthogy az öreg mint hamistanú lépett be az eljárásba), bizonygatják, hogy mi támadtuk meg őket. Ehhez felbéreltek valami iszonyatos buzgó ügyvédet, aki minden lehetséges módon megpróbálja kihúzni az elkövetőt a szarból amibe keverte magát. Na itt tartunk és erre föl, miután a számtalan kihallgatás nyomán mind mi, mind ők kitartottunk az eredeti vallomásaink mellett, az ügyészség elrendelte a poligráfos vizsgálatot. Azért ez nem semmi!! Alapvetően egy pimf úgy, személyi sérülés nem történt, anyagi kár nulla, még azt is mondtam, az alezredes hölgynek aki rámrakta az elektródákat, hogy ha ezek a szarháziak odajöttek volna hozzám elnézést kérni, én személyesen tettem volna meg mindent ami tőlem telt, hogy lehetőség szerint enyhítsem a dolog súlyát, de hát a kutya nem kért tőlem ilyesmit, ők 19-re húztak lapot, hát így jártak.
Na szóval fogalmunk se volt, hogy már megint miért idéztek be minket a rendőrségre, ezúttal Angyalföldre, a Garam utcába. Na ott közölték, hogy hazugságvizsgálat lesz HA beleegyezünk. Merthogy nem kötelező, akár meg is tagadhatjuk. Persze eszünkbe se jutott, én kifejezetten érdeklődéssel tekintettem a dologra amit eddig csak filmekben láttam. Elöljáróban, kicsit se hasonlított azokra. Először is egy rakás papírt kellett kitölteni, mert (és ezt nagyon határozottan észrevettem) miután a csavaros eszű ügyvéd minden lehetőséget kihasznál, a rendőrség kínosan ügyel arra, hogy semmibe ne lehessen belekötni. Aztán bevitték J-t a vallatóba. Hát majd két óráig tartott! Amikor kijött kérdeztem mi volt, azt mondta nem beszélhet róla. Nem is beszéltünk, de annyira zavarodott volt, hogy mivel elindult "haza" mármint a pesti lakásba ahova a kéményseprőt is vártuk, el kellett magyarázzam merre induljon, mert még tájékozódni is elfelejtett.
Hát bevittek a színhelyre, ami egy sima iroda volt, a "félelmetes" ( legalábbis a törzszászlós valami érzékelhetően megkülönböztetett tisztelettel említette) alezredes asszony meg egy rendkívül megnyerő külsejű, civilruhás nő a számomra legizgalmasabb korosztályból. Nyoma sincs spéci izéknek, egyszerű fotel a vizsgált személynek, rajta seggpárna (ami a farizmokat észleli), vérnyomásindikáló pneumatikus mandzsetta, szaturáció regisztráló a középső ujjra, két kézujjra kapcsolható elektróda (gondolom a bőr ellenállását méri az izzadással, esetleg kézremegést), a "gép" meg egy laptop az asztalon. Slussz. Először is minden gép nélkül el kellett mesélnem az egész eseményt immáron sokadszor. Időnként belekérdezett a hölgy, talán jegyzetelt is. Aztán hosszas kiképzést kaptam az elkövetkező eljárás lefolyásáról. Tehát szó nem volt arról, hogy csak úgy megrohannak váratlan keresztkérdésekkel, még a kérdéseket is átbeszéltük, amiket fel fog tenni, hogy hogy üljek, hogy tartsam magam mozdulatlanul, hogy csak igennel, vagy nemmel feleljek, szóval semmi váratlan ami a filmekben szokott lenni.
Már a bemelegítés is nagyon érdekes volt. HAZUDNOM KELLETT! Direkt és előre megfontoltan, parancsra! Ez úgy történt, hogy a hölgy mutatott egy sorozat kártyát amin számok voltak lefelé fordítva. Azt a parancsot kaptam, hogy húzzak egyet, jegyezzem meg a számot, és rakjam az asztalra természetesen lefelé fordítva. Ő kérdezni fog sorra számokat, hogy vajon azt húztam e, de nekem pedig mindegyikre azt kell mondani hogy NEM. Tehát le kell tagadjam mit húztam. Na kihúztam a 13-ast (előtte aggódtam nem fogom e elfelejteni mit húztam, mert a számok megjegyzésével mindig bajom van, de mázlim volt a 13 volt a rajtszámom, EZT nem felejtem el az életben soha).
Ezután felszerszámozott az érzékelőkkel amiket fentebb említettem, meg rámrakott két rugós övet, az egyiket hastájékra, a másikat a mellkasomra, gondolom ezek kontrollálták a hasi és mellkasi légzésemet. Hát én mindent megpróbáltam. Nagyon be akartam csapni a gépet. De miután felsorolt egy csomó számot, aminek valahol a közepén volt a 13-as és én mindre NEM-et mondtam, utoljára még egyszer megkérdezte a 13-at, amire megint NEM-et mondtam persze, de azt hiszem ezen buktam csak le igazán. Még magamnak se voltam igazán hihető. Rá is kérdeztem, mondta az ales, hogy na igen, az volt a nagyobbik bukta. De ő már az első hamis válaszomból is tudta, hogy a 13-asra hazudtam, gondolom ezért kérdezett rá mégegyszer a végén. Elképesztő.
Na ezután háromszor megcsináluk a tényleges vizsgálatot (az egyiket elrontottam, mert úgy hazudtam, hogy nem tudtam róla, ugyanis csavaros kérdések voltak, mert dupla állítások és tagadások voltak bennük és hiába beszéltük meg előre, az egyiket rosszul dekódoltam), köztük kétpercnyi pihenőkkel és itt volt vége. Kérdeztem, hogy "átmentem e", de mondta, hogy azt nekem kell tudni, hogy hazudtam e, vagy sem. IGAZ. Viszont ez nekem nagy megnyugvás volt, mert ez azt jelenti "implicite", ők viszont tutira nem mentek át. BÁR itthon J elmondta, hogy ő azt mondta az alesnek, hogy ezek úgy hazudnak mint a vízfolyás, szóval ők még a gépet is át fogják vágni.
Na erre ment el a tegnapi nap. De én nem bánom. Mert egyrészt technikailag rendkívül érdekelt ( meg is köszöntem az alesnek) másrészt idáig azt hittem, hogy az egész el fog sikkadni a fenébe. Majd ejtik az ügyet, majd kibulizzák, netán még a végén minket fognak elmeszelni. De most kezdem azt hinni, mégis lesz a dolognak igazságos vége.
Más. Nálunk ezért virágzik, terem minden aminek csak virágja van.
A nap igazi vesztese J volt, mert túl a lelki megpróbáltatáson (ráadásul az ellenőrző kéményseprőt is hiába várta) késő délután szembesült azzal, hogy hogy néz ki a Picur kutya, ami ugye az ő kutyája. Merthogy két napja esett az eső és két kutya egész nap az udvaron, a kertben volt, a télikert ajtaja nyitva, hogy ha kint unnák, akkor bent a szófájukra leheveredhetnek. Na a Picur egy shizu jellegű hosszúszőrű keverék,.....hát a kapuban az én drágámat egy rettenet sárgombóc fogadta. Ugyanis Picur ha teheti ás. Kiás mindet amit úgy gondol, hogy a föld alatt van és él. Ő Torgyán József földmunkás és kisgazda reinkarnációja. Úgy, hogy az én drágám az estét kutyafürdetéssel, hajszárítózással, rasztás szőrcsomók kifésülésével és kutyahibáztatással töltötte.
