Botrányba fulladt a tiroli rétes.
De csak sorjában. Az úgy kezdődött, hogy J tegnap volt 70 éves. A rétes egyszer nagyon ízlett neki amikor SJ-éknél voltam látogatóba és hoztam belőle, azt mondta kell a receptje, mert ő is akar csinálni. Na lett recept, de persze nem csinált, mert.....mert nem...MAJD. Na mondom megköpöm a markom, megsütöm szülinapjára. Persze nem olyan egyszerű. NEM AZÉRT mert olyan hülye vagyok hozzá (persze az is), de az nem úgy van, hogy kimegyek a konyhába és elkezdek főzni. Mert ott áll mellettem és "NEM AZZAL!.... NE ÚGY!...NE ABBÓL!!.....NE ABBA!!!.... MÉG NEM, MAJD!.... JAJÍSTENEM HOGY FOGOD!!!! Amikor már cafatokban vannak az idegeim, feladom. Végülis igazából csak a gyúrás meg a habverés marad igazán rám, de az is sok kritikával. Viszont semmi se stimmel. A tészta túl lágy, alighanem túlkelt, a töltelék meg kétszer ennyi tésztához is elég lenne, pedig minden a kapott recept szerint lett bemérve, nem fér bele a kinyújtott lepényekbe. Azok amúgyis olyan lágyak lettek, hogy szinte folynak, megfogni nem lehet, a szokásos rétes-sütőfólia hengergetéssel is csak nagyjából ér össze a két széle, de amint elveszem a fóliát máris mászik széjjel. Utólag persze jönnek az okosságok, "a cukrot előtte el kellett volna keverni a tojássárgájával", meg ilyenek, de sajnos amihez nincs kapcsolási rajzom, legyen az halbelezés vagy gyümölcsfa metszés, az nekem nem megy. Na mindegy, nem lett tiroli rétes, lett tiroli lepény.
Viszont FINOM. A tészta habkönnyű, a sütés PONT jó, a töltelék ízletes, szóval ÉN meg vagyok elégedve vele.
Két napja megmetszettem az egyik almafát. Ezzel is úgy vagyok mint a rabbi növendék, ELMÉLETILEG tudom hogy kell. Ugye amikor azt mormolja maga elé "nem értem... nem értem" az öreg tanító rászól: "Kérdezz fiam és én majd megmagyarázom!"... "Nem jó rabbi.....MAGYARÁZNI én is tudom, de NEM ÉRTEM!!!". Szóval tudom, hogy a fa lombjának levegősnek kell lennie, hogy a befelé törő, keresztbe menő ágakat ki kell metszeni, hogy a felnyurgult magasba törő seprűsen besűrűsödött ágakat ki kell ritkítani és visszametszeni néhány rügyre.De amikor ott állok a több év alatt elvadult fa alatt, csak vakarom a fejem. Ráadásul jön J és elkezd tanácsokat osztogatni. NE ÚGY, NE OTT, NE AZT STB" Itt most szigorú voltam elzavartam, a kert azért mégse konyha. Nem mondom, hogy meg voltam magammal elégedve, de a nap végén egy halom levágott ág volt a fa alatt, szóval megtettem ami tőlem telt. J azt mondta a másik fához nem nyúlhatok, azt majd ő. Csak azt nem tudom mikor, mert már jönnek a bimbók. De nekem nem sok bíztatás kell, hogy valamit abbahagyjak amit egyébként is utálok csinálni. Hogy ebben az életemben már se cukrász, se kertész nem lesz belőlem az tuti.
