Nem állok túl jól a dolgaimmal. Egymás után érnek a kudarcok. Elsőre, nem sikerült a fa meghajlítása. Pedig nagyon elégedett voltam, de tévedtem. Amikor két nap után felengedtem a végét, sokkal többet egyenesedett vissza mint amire számítottam és a hajó oldalán nem is hagyta magát visszahajlítani. Újragőzöltem, majd hét óra hosszan és meghajlítottam amennyire csak erőmből tellett. Persze bedobhattam volna erőfokozó eszközöket is, de féltem eltörik. Három napot száradt, de még mindig kevés a görbület. Megállapítom, hogy vörösfenyővel nem működik a gőzölve hajlítás bizonyos kicsiny mértéken túl. De nem adom fel. Ha valami nem sikerül egy módon, másikkal próbálkozom.
A fát a hajó mellé szorítóztam, annyira amennyire engedte a hajlás. És minden nap húzok a szorítókon annyit amennyit érzésre enged az anyag.
Ha sikerül melléhajlítani, akkor megmunkálás (csiszolás felületkezelés) után a perem tetejére fog kerülni, ahogy a kép alján a régi elkorhadt rész is cserélve lesz. Ha nem sikerül... mert eltörik, mert nem hagyja magát tovább hajlítani, mert kiegyenesedik a szorítók levétele után, stb., akkor sincs tragédia, mert megcsinálom két darabból úgy, hogy a hajófar felé eső másfél métert ívesen fűrészelem ki szélesebb anyagból ( ha tudom, hogy ilyen kínszenvedés lesz már eleve így kezdtem volna), de most egyelőre ezzel kísérletezem. Packázik velem az anyag, meglátjuk ki nyer.
Második kudarcom a szennyvízátemelő szivattyú. Aki emlékszik még rá a tél derekán kezdte verni a fí relét a testzárlat, gyorsan kellet egy újat vennem, hogy majd ha jó idő lesz szétszedem és megjavítom a zárlatosat. Na most jött el az ideje. Azt valószínűsítettem, hogy valahol behatolt a víz, legvalószínűbb, hogy a tengely tömszelencénél. Szétkaptam a szivattyút, de víz behatolásnak nincs nyoma. Márpedig ha valahol bement akkor ki biztos nem jött, ott kellene lennie. Semmi nyoma nincs víznek és hiába mérek ellenállást a fém ház és az áramvezető részek közt, nincs galvanikus kapcsolat.
Végignéztem a vízbe merülő kábeleket, ott se látok sérülést, törésnyomot. Egyelőre tanácstalan vagyok, valami olyasmin töröm a fejem, hogy összerakva szakaszosan fogom sósvízbe meríteni és mérni a szigetelési ellenállást, hogy egyáltalán az úszókapcsoló, a szivattyú derékig, vagy a szivattyú teljesen víz alá merítve kezd zárlatosodni.
Szóval szopás másodfokon. De az igazi a harmadik. Végülis orvoshoz fordultam a hangommal. Nem akarom megvárni a negyedik Covid hullámot. A sebész aki operált már akkor mondta a diagnózist, hogy szerinte a hangszál mozgató ideg sérült a bal oldalon, amikor a korábbi műtéttől ráhegesedett pajzsmirigy lebenyt lefejtette róla, de akkor az volt a remény, hogy majd javul ez. De hát eltelt 3 hónap és semmi, így most visszamentem logopédiára beszélni tanulni. Merthogy a pillanatnyi diagnózis féloldali hangszál bénulás. A kezelés hozhat akár teljes rehabilitációt, tehát feléledhet a hangszál, vagy megtörténhet, hogy az ép jobboldali hangszál megtanul rázárni a hangrésre és egyedül közel megfelelő hangokat képezni (mint amikor valaki megügyesedik a félkezű életben), és hát az is lehet, hogy így maradok. Ez a következő egy évben ki fog derülni. Sajnos ehhez hetente kétszer kell Pestre járnom a klinikára, ami rettenetesen macerás innen a szigetről. Egyébként is utálok menni ha néhány havonta kell valamiért, de ez a heti kettő...katasztrófa. Szóval nem vagyok vidám.
