Elment a "gyerek". Amikor nem volt még itt, valahogy nem hiányzott annyira, mint most amikor már 5 perce beült az autóba és nem látom tán soha többé. Mert eredetileg, még a koronavírus járvány előtt csak két hónapra ment ki Berlinbe egy munkára. Aztán jött a járvány, a filmforgatás, amihez a munkája kötötte félbeszakadt, de nem jött haza, gondolta kipróbálja magát idegenben. Aztán valahogy a "próba" sikerült, hozzászokott, megélt akkor is amikor hivatalos munkája nem volt, aztán újraindult a film, azt befejezte, de lett új film, új munka és kinti vállalkozása, munkahelye. Most szabadságon van, "kiugrik" még Spanyolországba pihenni kicsit, esze ágában sincs hazajönni. Azt mondja Berlinben "mosolyognak az emberek".
Az autóját ami idáig itt volt nálam, én használtam, mert énrám maradt még tavasszal a műszaki vizsgáztatása, árulja. Szóval nagyon úgy tűnik teljesen felszámolja a hazai életét. Bevallom az autó nem hiányzik, bár használtam, de nem szerettem, szép sportautó egy Honda Prelude, de abszolút nem praktikus. A csomagtere kicsi, az autó alacsony, egy svédtorna ki-be szállni a mindössze két utastéri ajtón, tetőcsomagtartója nincs, szóval se vasat, deszkát vinni a tetején, se cementes zsákot a csomagtartóban, nem való, akkor meg minek?
Volt egy saram, még amikor beszélni se tudtam pár nappal a műtétem után, a Kiskunlacházára vezető keskeny úton szembe száguldott egy kopasz kigyúrt tetovált állat és elkapta a baloldali visszapillantó tükröt. A tükörház becsapódott, maga a ház nem sérült, de a tükör összeroppant. Elkezdett velem ordibálni, hogy nekem volt szűkületem az út mellett álló autó miatt, mért nem álltam meg, hogy a KRESZ stb. Én meg épp néma voltam. Legyintettem otthagytam. Na nem volt egyszerű megjavítani, mert fűtött tükör, azt külön ki kellett eszeljem, hogy a ráragasztott fűtőfóliát hogy szedjem le sérülés nélkül a darabokra reccsent tükörről, de etilacetáttal megoldottam. A legnagyobb probléma a megfelelő méretű domború tükörlap beszerzése volt, de Peti, Icuka keresztfia, aki nem mellékesen autóvillanyszerelő, valami varázsló, mert a Unix-nál szerzett 1000-ért Rover tükörlapot, ami PONT belevaló méret a majdnem oldtimer Hondába. A probléma csak az volt, hogy a műanyag alaplapba a tükröt valami gyári technológiával peremezik bele, mert a tükör körbe 1-1,5 mm-el nagyobb mint a keret ami fogja (hisz ez tartja, ezért nem esik ki) Hogy a fenébe kellene a keretbe belevarázsolni a lapot? Na agyaltam a dolgon sokat, még az "autószerelő műhely" netes fórumon is kértem tanácsot, de azon kívül, amit magam is gondoltam, hogy hőlégfűvóval meglágyítani óvatosan a keretet és valahogy belesuttyantani, jobb tanácsot nem adott senki, csak rosszabbat (gányolás pillanatragasztóval, szélvédőragasztóval), úgy hogy aggodalommal fogtam neki a dolognak. DE, Négy kéz, egy gitárpengető meg egy bankkártya sarka, hőlégfúvó és némi szelíd erőszak és bent van a tükörlap a helyén.
Újabb feladat kipipálva. Jó volt együtt dolgozni a lánnyal, tapasztalni, hogy mennyi kézműves tudás halmozódott fel a mozdulataiban, a készségben ahogy szerszámhoz nyúl, ahogy megoldást keres, alkalmaz, ahogy befelé megy még abba a manuális tudásba amiből én már kifelé ballagok. De most valami nagy üresség van bennem.