Gyerekkoromban gyakran fáztunk télen. A szobában nem is volt kályha, csak a konyhában egy sparherd (hívják többféleképpen "sparhelt"-nek "spórheld"-nek, hivatalosan "takaréktűzhely" a német der Sparherd tükörfordítása), azon főztük, sütöttünk és jobbára mindenféle hulladékkal működött, anyám még a krumplihéjat is kiszárította és eltüzelte, szóval TÉNYLEG spórolós üzem volt, ami akkoriban nem volt környezetszennyező, lévén műanyagok még nem léteztek. Volt ugyan szén meg fa a pincében, de azzal nagyon módjával kellett bánni.
Éjszakára a fűtetlen szobában dunyhával takarództunk, hogy ne legen olyan dermesztően hideg az ágy, a sparherden mindig állt egy nagy mosófazék, tele vízzel, azt betöltöttük egy csatos kristályvizes üvegbe, beraktuk a dunyha alá és akkor feküdtünk le amikor már átmelegítette az ágyat. Reggel dermesztő hideg vízben mosakodtunk a lavórban, apám aki sportember volt midig derékig, én bevallom csak olyan cicamosdást műveltem, apám nagy rosszallására. Fürdőszoba nem volt, hetente egyszer elballagtunk a Rákospatakon túlra Tripoliszba a kádfürdőbe, ahol az ember befizetett egy fürdést, kapott egy pici szappant, egy pár gyékény papucsot meg egy törölközőt és egy kabinban egy kád forró vízben megfürödhetett. Ezért, vagy nem ezért, én még mindig nagyra becsülöm, hogy meleg otthonom van. Ez valahogy elhalványodott azok alatt az évtizedek alatt, amikor panelban laktam, ahol természetes volt, hogy mindegy milyen az idő odakint, bent gatyában lehet lenni, sőt néha ha nagyon meleg van ablakot kell nyitni ( a radiátorszelepet nem volt ajánlatos tekergetni, mert hamar elkezdett csöpögni a vacak tömítése), de most ismét érzem a régi érzést, amikor kint süvít a szél és jegesedik az ember orra, aztán milyen jó, amikor egyszercsak itthon vagyunk és 25 fok meleg van a házban.
A kutyák amint húzom a "játszónadrágomat" a sétához már járják a táncukat, hogy MEGYÜNK! Mindent tudnak, de amikor hazaérünk, a Szmájli akinek rövid szőre van és nagyon tud vacogni amióta benti kutya lett belőle (korábban kint aludt a kutyaházban, de amióta lemészárolta a szomszéd baromfiudvarát bent alszik), egyből húz a helyére a kályha mellé.
Szóval ő is nagyra értékeli a komfortot. A Picurnak hosszú szőre van, nem fázik, ő egy darabig megpróbál elsunnyogni a bejövetel elől, hogy kedvére terrorizálhassa a kerítésen át az errejárókat, de rászoktattam egy kompromisszumra, egy darabig maradhat a télikertben ahol az üvegen át kilát az utcára és balhézhat. De nem is kell neki látnia, fantasztikus milyen szimata van, bent a télikertben, de még a házban is, csukott ajtókon át megérzi, ha már a sarkon bekanyarodik az utcába egy idegen kutya és megy neki csaholva az ajtónak. Szerencsére szinte szó szerint "a kutya se jár felénk", szóval a dolog elviselhető. Amúgy a fene érti, azokkal a kutyákkal amikkel puszi pajtások kint az utcán, amint a kerítésen belül van rettenetes veszekedést produkál, mindjárt azután, hogy ő bejött az meg kint maradt. Az emberek közt is válogat, míg Sz mindenkivel barátságos, senkit nem ugat meg, bárki simogathatja, hálásan csóvál, P van akinek beül az ölébe, udvarol neki hogy simogassa, másokat meg megugat és ha teheti bele is harap a bokájába. Általában azokat akik első pillanatban nem kezdenek neki hízelegni, ha meg felfedezi, hogy valaki tart tőle azt egyből megtámadja, ami azért elég vicces egy ilyen zsebkutyától. De kétségtelen remek pszichológus, mert képes terrorizálni ezeket az embereket. Kukázott kutya lévén nem ismerem az előéletét, de alighanem férfi bánthatta, mert ezt mindig férfiakkal teszi, a nőkkel szemben megengedőbb. Viszont ha idegen férfi azonnal őszintén, kedvesen szól hozzá, leguggol és megsimogatja, azt azonnal elfogadja barátnak. De ha az illető csak egy kicsit is bizonytalan, már támad is.
Fentieket még délután írtam sünfürdetés (időnként büdös a Cuki) és etetés előtt. Aztán kimentem a hajóra kihamuzni és bekészíteni a kályhát, most (22:17) voltam kint begyújtani, a decken -7,7 °C van a szalonban meg +2,7 °C Úgy egy bő óra múlva lesz bent kb. 18-20 fok, akkor kimegyek gyakorolni a harmonikával, rárakok még egy tuskót az addigra parázzsá vált tűzre, mire befejezem a muzsikálást lesz 27-30 fok, akkor lefekszem, olvasok amíg észre nem veszem, hogy ugyanazt a mondatot harmadszor olvasom el de még mindig nem értem, akkor becsukom a könyvet, lámpát oltok és úgy 10 másodpercen belül már alszom is reggel 6:30 ig..... vagy tovább, mert néha, mint tegnap és ma is elalszom és van, hogy 7 után ébredek. No jóccakát mindenkinek!
