Még tegnap felmasszíroztam J segítségével a maradék takarót a víztartályra, a mai nap a palántázásé volt. Kicsit koppantam, mert azt hittem, hogy RENGETEG PET palackot gyűjtöttem még tavaly.... hát frászt, kevés lett. Kellett még koldulni a szomszédoktól, így se jutott mindnek. De úgy döntöttem a paprikák maradhatnak a kis műanyag cserepekben, azoknak kisebb gyökerük van, onnan fogom a kinti ágyásba kiültetni a hónap végén.
Az eljárás a következő. Az ember levágja a PET palack felső részét, ott ahol elkezd szűkülni. Eból a szempontból se volt igazán jó a palackjaim egy része, mert volt közte több is ami derékban karcsú, ami alatt sajnos le kellett vágni, így a megmaradó alsó rész alig volt magasabb mint a kefíres pohár. A legjobb az 1,75 literes Colás flakon, vagy az ugyanolyan magas, de karcsúbb párhuzamos falú 1,5 literes ásványvizes. Az így kapott "poharakba" a fenekük felett a "lábak" mindegyikénél lyukat olvasztottam forrasztópákával.
A még kefíres pohárban álló palánta alsó szikleveleit és a felette lévőkből annyit amennyi elfér a PET palack talajszintje alatt egy csavarintással letörtem. Azt írja erről a nálam okosabb, hogy letörni kell, nem levágni és akkor a csonkolt rész a föld alá kerülve gyökeret növeszt.
Tehát így néz ki a kefíres pohárban, mellette a PET pohár amibe kerül. ( az SÁ azt jelenti, hogy ebből az az édes, húsos sárga pari lesz amit J annyira szeret)
Így néz ki beültetve. Mindegyik kb. 2 cm vízben áll. Itt is érvényes, hogy csakis alulról kaphat vizet. Ezzel az öntözéssel már WC papír gurigába ültetett magonc korukban is sikerült elkerülni a palántadőlés nevű halálos gombafertőzést, pedig idén már nem használtam fertőtlenített földet, közönséges virágföldbe ültettem a magokat.
Ez egy kényelmes napi munka volt.
Összesen 35 tő.