Kicsit csendben voltam, de keményen dolgoztam. Kihasználtam a jó időt és rámentem a kertre. Majdnem a duplájára növeltem a magaságyás területét amiben a paradicsom, paprika és sárgadinnye fog teremni. Mondjuk ez csak olyan alacsony magaságyás, J szekál is érte, hogy mért nem az előírásos 80 cm magas, de így is kemény munka volt betalicskázni azt a 2 m3 plusz termőföldet amit rendeltem hozzá. Meg kell sokadszorra is állapítsam, hogy nem vagyok a régi. A kapubejáróba lehetett csak leborítani a földet és onnan kellett hátra a kertbe betalicskázni, hát tegnap 30 kanyar után elfáradtam. "Fénykoromban" amikor 50 évesen Balatonudvariban egy nap alatt 130 talicska ( ráadásul nedves, agyagos földet, ami ragadt a lapátra, ragadt a talicskába, ragadt a kerék a talajba) földet tudtam behordani a ház alapjába , most ettől a 30-tól fáradtam el annyira mint akkor a 130-tól. Ennyit tesz az azóta eltelt 25 év.
Kezdésnek egy nagy tuskót ki kellett csákányozni, fűrészelni, baltázni a bővítés helyéről, aztán felásni a meglévő ágyást és megcsinálni a keretét a bővítésnek. Ehhez a drága jó Fábián Sanyitól (Isten nyugtassa) kapott bontott stégdeszkákat használtam fel, a korhadt végeiket lefűrészelve.
Aztán az ágyás talaját felásni, ráteríteni az almafa nyesésekor keletkezett feldarabolt vesszőket, tavalyi, még éretlen komposztot és arra a termőföldet. Ezt érett baromfitrágyával kevertem. A trágya... külön dráma. M2-nek a kertjében hátul van a trágyadomb. A sertéspestis miatt Lajos a törpemalac karanténban van az udvar közepén, oda bemenni csak a lábbelire húzott nejlonzacskókban lehet, hogy nehogy bekerüljön a pestis. Szóval elől a ház a tornáccal, utána a Lajos, aztán a baromfiudvar, aztán a trágyadomb. A trágyát is át kellett zsilipelni zsákokban egy "steril" benti talicskával a kinti "utcai" talicskába. Szóval jó macerás, zsákba egyedül belapátolni, talicskázni, kertkapukat nyitogatni csukogatni, mert ha nyitva marad, a Lajos aki zabál mint a disznó, ha beszabadul a csirkék közé, az összes takarmányt felzabálja, mert ugye zabál mint a disznó. De nem szabad neki, mert még a levegőtől is hízik. Na miközben lapátolok, a kerítésen kívül megjelent a Szmájli kutya, aki ha odakint vagyok mindig a nyomomban jár. Mondtam neki menjen haza, nem is tudom hogy talált rám, de hát a szaglása csalhatatlan ( pár hete, elrohant reggeli sétánk során már a kapuból kilépve az utca túlvégére, 500 méterről megérezte, hogy van ott bezárva egy tüzelő yorki szuka), szóval ott őrzött miközben lapátoltam a trágyát. Elaludt a veszélyérzetem, gondoltam kerítés van, nem tud bejönni, hát had nézelődjön ott a kerítés túloldalán. A harmadik zsák után leültem kicsit szusszanni a tornácon, na EZ VOLT A HIBA! Egyszercsak hallom, hogy éktelen botrányt csapnak a tyúkok! odanézek ATYAÚRISTEN, már rohanok is üvöltve, mert fehér tollak gomolyognak felhőben és a kupac közepén az én fehér kutyám hempereg... elkapta Zeuszt, a gyönyörű fehér kakast! Ugye egyedül érezte magát, gondolta utána néz hova is mentem, átugrotta a kerítést, hogy a körmömre nézzen, de közbe volt a baromfiudvar.
Szegény Zeusznak a pompás farktollait egyetlen szál kivételével kitépte, de ami sokkal rosszabb, az oldalán a bőrét is felszakította, csúnyán kilátszottak a megmart izmok a szárnya alatt. Az állatorvos vagy 10 öltéssel varrta össze, nagyot aggódtunk, de túlélte, ennek már egy hete, szépen gyógyul a madár.
Visszatérve a kertre, ilyen a ma délutáni állapot.( a bűnös persze most is ott van ahol én)
Azért ahhoz képest, hogy két éve itt még áthatolhatatlan dzsungel volt, nem rossz. Meg kell oldjam a csepegtető öntözést, mert tavaly az, hogy fentről permeteztük a kerti locsoló slauggal, elég sok helyütt okozott gombás paradicsomvészt. Most vacillálok, hogy az öregekre vonatkozó izolációban hogy merjek kimenni megvenni az ehhez szükséges KPE csövet.
