Tegnap benyeleztem a baltát. Ilyen lett a nyél a ragasztás után.
A balta meg ilyen.
Kicsit vastagra hagytam a nyelet, elő kellett vennem a 12 kilós "népszava" kalapácsot ráverni a fejet a túlméretes nyélre, ékelni nem is ékeltem, remélem nem fog kilazulni. Kapott egy 2 mm vastag lemez gallért a nyél a fej tövébe ahol el szokott kopni amikor feltámaszkodik időnként a hasábra, ezt a nyelet már az én életemben nem kell cserélni. Vajh ki fogja használni, ha én már nem leszek?
Nekiláttam hasogatni a tuskókat. A szerszámaim ehhez a nagy hasító balta, a 3,5 kilós kalapács, a kis Fiskars fejsze és a láncfűrész.
Aki nem csinálta, nem gondolja, hogy ez is észmunka. Miután a rönköket mind elvágtam keresztbe láncfűrésszel, hogy egyáltalán a talicskába be tudjam őket emelni, látszott hogy futnak a szálak a fában. Ami csomós azzal nem is próbálkoztam a baltával. Az olyannal csak amikor fiatal voltam és bohó. Aminek viszont szépen egyenesen futottak a szálai azokat megütöttem amilyen erősen csak bírtam és az estek többségében el is hasadtak. Persze nem bele a közepébe, hanem mindig csak szeleteket lehasítani. Csak hinni kell benne és minden erővel ami csak van odacsapni. Amikor fogytán az oxigén, akkor leültem és szusszantam két percet. (A párna azért, mert rohadt hideg volt a szék.)
Pulzus helyreáll, lehet folytatni. Ami nem hasadt el egyből, de bizalomgerjesztő volt a kezdet ahogy beleállt a fába, azt megütöttem a 3,5 kilós hosszúnyelű kalapáccsal. Max 2-4 ütéstől elhasadt. Amit ránézésre csomósnak ítéltem azt meg láncfűrésszel vágtam kályhaajtó méretre. Volt amit benéztem, nem hasadt, abból kifeszegettem a baltát és maradt a láncfűrész. Szépen haladtam
és várakozásomon felül bírtam erővel. Mindazonáltal délben leálltam, mert be akartam tartani a fokozatosság elvét, holnap is lesz nap és még nem tudom mennyire lesz izomlázam, meg 80 évesen az ember ne hajtsa túl magát.
Elvileg kevesebb van hátra mint amivel ma végeztem, szóval holnap akár meg is lehetek a melóval. De ha nem, akkor holnapután. Nem hajt a tatár, idő van. Ez a fa legkorábban két év múlva kerül a kályhába, a cél az, hogy még én legyek az aki eltüzeli.
U.I. Nem tudom mennyire leszek holnap elgyötört a mai svédtornától, de megjött az étvágyam. Ha ennyire jól megy, akkor visszaszedem a rakásból a nagyokat és felvágom őket, mert ha még élek is két év múlva, de az erőm biztos nem lesz több mint most, ERGO jobb most felaprítani, mint 2026-27-ben, ráadásul kiszáradva sokkal nehezebben fog hasadni mint most vizesen.
