Folytattam a "fázást". Mármint pakoltam, fűrészeltem kazalba a tűzifát.
A sarkokat a feltornyozott negyed "pogácsák" alkotják, közbe kerültek a felkuglizott ágdarabok. A sarkokra a maradék hitvány raklapdeszkákból fogok egy-egy szöggel felütni és az egészet, legalább két helyen, megfeszített dróttal átkötni az esetleges szétdőlés ellen, mert ahogy majd szárad esetleg mozogni fog. Négy óránál többet nem tudtam csinálni, mert kifárasztott a hajolgatás, talicskázás, emelgetés. Közben is meg-megálltam és leültem pár percre pihenni. Ilyenkor megjelentek a hízelgők.
A gép is pihen már holnapig a tető alatt.
J közben ebédet főz, a hozzávaló petrezselymet a magaságyás adja.
És akkor folytatom a mesét.
Ott hagytam abba, hogy nyugovóra tértem a Mademoiselle katamaránon november 5-én kedden késő délután.
Aki korán fekszik korán ébred, én meg akkor is, ha későn fekszem. Már reggel négykor kinyílt a szemem. A hajón persze mindenki alszik, zajongani nem lehet, de elaludni sem tudok, az agyam már pörög. Este Józsi kapitány azt mondta ő már nem javasol további célpontokat, puccos (azaz drága) marinkat ahogy a Színes (egykori MAHART-os klubtársam)mondta Horvátországban már nincs is más, találjuk ki hova megyünk másnap! Na az ágyban álmatlanul forgolódva agyalok. Hát a frászt fogok én engedelmeskedni ennek a rohadég grósznak! Jó szélben jöttünk tegnap idáig egy szál génuával, ha a fene fenét eszik akkor is felhúzzuk a grószt, aztán a nap végén meg valahogy csak lerángatjuk, nem fogunk itt szégyenszemre csúfoskodni egy szál orrvitorlával! Ezen annyira felhúzom magam, hogy egészen felébredek és később, amikor a nap is feltápászkodik felkelek, mert a neszekből hallom, hogy mások is ébredeznek.
J fürdőzéssel kezdi ezt a napot is, én homlokráncolva (és nagykabátban) szemlélem.
Indulás előtt az Andrást (akit amúgy Pamacsnak is hívnak akik régről ismerik) felizgatom , egyetértünk abban, hogy lesz ami lesz felhúzzuk azt a nagyvitorlát, aztán a nap végén csak lerángatjuk valahogy, lesz ami lesz!
Mondjuk a vitorlahúzás nem egyszerű, de miután mindenki megreggelizett... na jó, igazából csak én reggelizem, mert én szoktam. A többiek csak kávéznak, teáznak, ki csak almát rágcsál, ez az életritmus nem egyezik az enyémmel, Pamacs meg tíz előtt nem is nagyon tud felkelni. De végülis csak magához tér mindenki annyira, hogy horgonyt húzunk és elindulunk.
A vitorlabontás mint már részleteztem nem egyszerű. Itt láthatók a shotok és a fallok. Balról jobbra: bal oldali fekete a grószshot (a jobb oldali a kormányállás jobb oldalán van, mert a bum végéről kétfelé megy csigákra a grószshot mint mondjuk a Balatonon a Kishamisnál, ezért néha "át kell táplálni a shotot, ha egyik oldalon elfogy), khaki színű a grószfall, zöld az egyes reffsor, piros a kettes reffsor, kék a fockshot, és ott az árboc tövéből jobbra kimegy még mint említettem a fekete jobboldali grószshot és a drapp színű harmadik reffsor fallja. Hogy miért keresztezik olyan szerencsétlen módon egymást az árboc tövében, ne kérdezzétek! Alul az egész hóbelevanc leghasznosabbika és hálistennek kifogástalanul működik a motoros csörlő, NAGYON meg voltam vele elégedve, mondhatnám ez egyetlen ami igazán pozitív élmény volt a hajó kezelése során.
És lássatok csodát, Pamacs műértő közreműködésével sikerül felvonszolnunk a vitorlánkat az árbocra!
Egy baj van csak, a tegnapi szélnek nyoma sincs.... olajtenger.
Motorozunk lassan, spórolósan, időnk van bőven, a cél Primosten. Hogy valami sebességünk is legyen és a motor ne erőlködjön a túl alacsony fordulatszámon, csak egy motort használok olyan 1200-on. Az ilyen ostobaságokkal errefelé senki se foglalkozik amiért otthon a Balatonon harapnak a vízirendőrök, hogy motor és vitorla egyidőben való használatát fekete kúp felhúzásával kell jelölni, ilyesmi amúgy sincs a hajón, ez csak a tenger, nem olyan komoly víz mint a Balaton.
Aztán szerencsénk van, valamennyi szél is feltámad.
Kerülgetjük a szigeteket, bevallom a chartplotter nélkül fogalmam se lenne hol kell menni. Így se egyszerű, mert le kell menni a térképasztalhoz megnézni a papírtérképet, memorizálni a látottakat, aztán ezen a kis képernyőn beazonosítani a tereptárgyakat. Primostent sehogy se sikerül megtalálni ezen kis vicces képernyőn, szóval fogalmam sincs merre megyünk, nem tudom becélozni, és ez idegesít. Józsit kérdezem, hümmög, majd elmegy de nem jön vissza, helyette Klári érkezik és hosszas vizsgálódásba kezd a képernyőn, ami viszont engem bizonytalanít el, mert miközben masszírozza, keresve az irányt, én nem látok semmit és fogalmam sincs merre menjek el az épp szemben "jövő" sziget mellett. Végülis lemegy mert lent is van párja a plotternek, csak még ennyire se részletes és behúzza az irányt, amivel csak az a baj, hogy toronyiránt van, tehát ha azon akarnék menni akkor a szárazföldön is kellene vitorlázzunk, DE abból a szempontból tökéletes, hogy látom, a sok cikk-cakkból hol van a végén a Primosten, hurrá, tudom hova kell menjünk! NANÁ, hogy PONT hátszél, kezdődik a szokásos kínlódás az állandóan áthalzoló vásznakkal. Józsi kijelenti, hogy legkésőbb fél négykor motort indítunk, mert időben akar Primostenbe érkezni, én meg kijelentem, hogy négyre odaérek vitorlával. Nem szól de látom rajta, hogy nem hiszi. Sofival navigálunk, aki változatlanul lelkesedik a tengerért, én meg próbálom hűteni, hogy EZ nem az amire számíthat ha ideköltözik, mert mi most épp a crémed de la créme-ben dőzsölünk, szóval képzelje el, hogy ennél 15 fokkal hidegebb van, viharos szél fúj és esik az eső. Miután utálom a hátszelet, pláne ezzel a hajóval ( se genakker, se spinakker, de még egy nyavajás spinakkerbum sincs rajta, albáról nem is beszélve) csinálok több halzot, raumolgatva próbálom kivédeni a szélirányváltozásokat és amennyire lehet pozitív slágot húzni.
Andrással megbeszéljük, hogy nem vesszük félvállra a grósz lehúzást, amikor a Primosten előtti sziget mellett elhaladunk, még kint a nyílt tengeren ahol van bőven hely manőverezni, betekerjük a génuát (hogy lássak előre) szélbe állok, és motorral egész lassan haladok, miközben kormányzok, kezelem a csörlőt, ő meg szép nyugodtan lerángatja a grószt, váltogatva a csörlőn a megfelelő fallokat. És MŰKÖDIK! Mondjuk beletelik vagy 20 percbe mire megszabadulunk a vitorlánktól, ahogy Potrien őrmesternek mondja a tábornok "ütközet közben kissé vontatott módja a kardrántásnak", de végül, bár az egész manőver Józsi heveny rosszallását váltja ki, csak sikerül minden ahogy elterveztem és PONT 16 órakor le is dobjuk a horgonyt Primostenben.
És már lenyugodva.
Itt az aznapi útvonal legjobb emlékezetem szerint.
Befejezése következik.
