Kihasználva a jó időt, nekiálltam a régóta halogatott rendcsinálásnak az "esernyő" alatt. Az indító löketet az adta, hogy kaptam ajándékba egy masszív munkaasztalt szegény Fábián Sanyi hagyatékából, amit itt kívánok elhelyezni, de ehhez helyet kell neki csináljak. Két éve pakolófelületnek használok egy régi TV készüléket, sajnos itt nincs évenkénti lomtalanítás, illetve régen volt, de megszűnt, vártam, hogy kidobhassam, de sajnos még hulladékudvar sincs ahova lerakjam. Dögnehéz a nagy készülék, már a házból kicipelni se volt kis feladat annakidején, most is kellett hozzá J, hogy felrakjuk az asztalra. Most nekiálltam szétbontani, hogy darabonként hasznosítsam, vagy szabaduljak meg tőle.
Elképesztő mennyiségű anyag van benne, kifejezetten komoly munka volt lebontani. Közben határozottan sajnálom azt az alapos, szemmel láthatóan komoly precizitással megtervezett és megvalósított rengeteg emberi munkát ami benne van.
Ez lett belőle egy órával később.
Ezt amit az asztalra raktam, egyelőre nem dobom ki.
Nevessetek ki, de azért mert sajnálom. Szinte biztos, SOHA nem fogok belőle semmit felhasználni, mert már nem érdemes semmit nekiállni csinálni. Egyszerűbb megvenni. (A hallókészülék projekttel is leálltam, mert egyik olvasómtól kaptam ajándékba két vadonatúj gyárit, szóval félreraktam a saját fejlesztést, ami egyelőre még nem is működik megfelelően, mert ha a megfelelő akusztikai körülmények közt használhatónak bizonyul a gyári, akkor kár vele tovább vacakolni.) Szóval igazából nincs rá okom hogy megtartsam, de mégis elrakom. Majd kidobja aki örökli utánam a házat.
A képcsőtől viszont szeretnék megszabadulni
csak még nem tudom hogyan, gondolom ez is valami veszélyes hulladék mint a fénycső, bár amikor még nem törődtünk ilyesmivel, 1985 táján karbantartó villanyszerelőként az Átrium Hyatt hotelban százával zúztuk be naponta a háztartási szemét közé a konténerekbe a kiégett fénycsöveket.
Ha ki lehetne mosni tisztára, lehet csinálnék belőle egy akváriumot. Néha jobb lenne benne a műsor mint TV korában.
