Jelentem kezdek gyógyulni. Nem minden fájdalom nélkül, de módjával már tegnapelőtt is tudtam köhögni, nagyon óvatosan orrot fújni sőt tegnap a Fehérvári úti piacon minden előzmény nélkül tüsszentettem egyet és egész kibírható volt a fájdalom. Furcsa módon ami maradt, annak egy része átment a hátam baloldalára, szóval mintha átszúrtak volna egy lándzsával. De mondom, határozottan enyhül a dolog, ami több szempontból jó jel. Egyrészt mert gyógyulni önmagába is jó dolog, másrészt ezek szerint biztosan nem tört el bordám, mert ha eltört volna nem lenne ilyen gyors a javulás ( ma egy hete vertem oda magam), ha pedig egy ekkora ütéstől nem tört el semmim, akkor biztos messze nem kerülget az öregkori csontritkulás, ami súlyosan törékenyé teszi a csontokat és nagy veszélyt jelent az öregekre. Talán nem hiába iszom tejet naponta gyerekkorom óta és szinte minden nap eszem sajtot és egyéb tejtermékeket. Ami még zavaró volt a fájdalom mellett, az állandó fáradtság és álmosság.
Szombaton vettem a piacon a lengyel hardveres zsibárusnál két 14-15-ös villáskulcsot ( olcsó húsnak híg a leve, kiderült a 14-es végéről, hogy nem megy rá a 14-es anyára, bár ez még mindig szerencsésebb mint ha túl bő lett volna, leköszörültem a préselés sorjáját és jó lett) és kedden csináltam belőlük a Mercedes 123-as motorhoz szelephézag állító kulcsot.
Ezek nélkül nehéz hozzáférni a szelepek anyáihoz. Kellett volna még egy speciális kulcs a szeleptányér lefogásához, na ehhez már semmi használható nem volt a piacon, végülis hegesztettem a hulladékokból egy villáskulcsszerűséget, nem olyan csinos minta filmbeli https://www.youtube.com/watch?v=BfbnzjdLijA 2769-3-as http://www.inox-schrauben.de/HAZET-VENTILFEDERTELLER-HALTESCHLUESSEL-2769-3 ,de megteszi. Na ebben a semmi munkában úgy elfáradtam kedden, hogy le kellett feküdjek pihenni.
Tegnap Pesten jártam és felvásároltam a Hajdu bojlerbolt magnézium anód készletét (mind a három darabot), mert a jövő héten alámerülök kicserélni a hajó fenekén az anódokat. E téren amúgy nagy a tudatlanság, mindenki megveszi külföldről a csónakmotorokat, amikre kivétel nélkül cink anódok vannak szerelve, merthogy a gyártók minden motorra azt gondolják, hogy tengeren fogják őket használni. Miközben édesvízre a a cink anód sz@rt ér. Hogy ez így van arra ékes bizonyíték a hosszasan édesvízbe lógó motorok alumínium alkatrészeinek korróziója. ( azt mondják az alumínium hajócsavarra, hogy "kikavitált", frászt korrodált) Szóval az a helyzet, hogy tengerre cink, édesvízre magnézium, kevert vízre meg alumínium anód való.
Ma, pénteken éreztem már elég erőt magamban, behajtogattam tagjaimat a motor mellé és megcsináltam a szelephézag állítást. Volt ami jó volt, de volt amit utána kellett állítani, úgy a nyolc szelepből négyet vagy ötöt kellett korrigáljak, a hézagok valahogy lecsökkentek. Felraktam a szelepházfedőt és betöltöttem a kifőzött régi olajat. Nem volt könnyű, de nem fájt túlságosan és el se fáradtam. Ebéd előtt lezuhanyoztam, a gépházban mindig olajos koszos lesz az ember, ebéd után már nem dolgozom, megyek aludni.
