Sok időm nem volt örvendezni a sikernek amikor utolért az újabb baj. Múlt hét pénteken este megyek ki a hajóra sötétben, már az furcsa volt, hogy a reggel még a stégről a deckre aránylag meredeken felfelé vezető járó vízszintes, lett, mondom "ennyit leengedtek a Dunából?" (ebben az ágban a vízszint alul-felül zsilipekkel szabályzott) Lépek be a szalonba, toccs, bokáig vízbe lépek, SÜLLYED A HAJÓ!! EZ már nem csöpögés, ez már nem belső vízfolyás, ide bejött a Duna! Korom sötét van, semmit nem látok, hogy kint hogy áll a hajó, mitől lukadt ki, ha egyáltalán kilyukadt, mindenesetre a dolog cseppet sem tréfa. A belső 12 V-os világítás ég, de amikor a parti tápról működő erősebb lámpákat fel akarom kapcsolni, sötét lesz, ami azt jelenti, hogy levágott a Fí kapcsoló, szóval testzárlat a 230 V-os hálózaton. Rohanás a házba, Fí relé visszakapcsolás és a parti táp kábeléről direktben beindítom a búvárszivattyút, de ez a kis ruszki ehhez kevés lesz, pláne, hogy a víz nyilván folyamatosan folyik befelé, csak épp nem tudom hol. Amennyi víz áll a hajóban az saccra lehet olyan 2-3 m3, ide valami komolyabb szivattyú kell.
Éjjel fél egy van, felhívom Klárikát, a kórházban fekvő SP barátom feleségét, tudom hogy neki van egy közepes méretű búvárszivattyúja, azt használtam két éve amikor kiöntött a házban a szennyvízakna, elnézést az éjszakai zavarásért, de vészhelyzet van, tudja e hol van a szivattyú. Mondja, sejti. Biciklivel száguldok az alig kivilágított utcán a vízzel telt gödrökön át ( az utcai lámpák többnyire a fák lombját világítják meg felülről), közben az is átfut a fejemen, hogy hátha csak az eső jött be a hajóba, de elhessegetem a gondolatot, mert ez lehetetlen. Klárika már pizsamában, elemlámpával a kezében turkál a sufniban, mondja "az ottan az a fekete" és rámutat egy baromi nagy szivattyúra ami a házi szennyvízátemelőkben szokott lenni. Ajaj, én nem ilyen ̶l̶o̶v̶a̶t̶ szivattyút akartam, mondom én azt a sárga Alko szivattyút keresem, ezt el se tudnám vinni kerékpárral. Na megtalálom azt is. Még csövet kell hozzá keresni, ami nem egyszerű a sötétben, ráadásul spéci bronz bajonettzáras csatlakozója van szóval akármi nem jó hozzá. Végülis levágom a csövet a nagy szivattyúról (milyen jó, hogy mindig van schnitzer a nadrágzsebemben) , mert annak a szabad végén van a bajonettzár párja, így már kiér a hajóból a víz fölé, minden perc drága, mert a hajóm otthon közben folyamatosan nyeli a vizet, Úristen! Szivattyú be a szalonba, állok a vízben és próbálok támaszt találni a talpamnak, mert a víz tetején összevissza úszkálnak a padlódeszkák, hogy mire lépek csak emlékezetből tudom. Hosszabbító csak óvatosan, mert ha vízbe ér, megint elmegy a villany. Szivattyú indul, orrba szájba spriccel a víz, lukas a cső, gyorsan kikapcsolom, mert idáig minden száraz ami a "vízvonal" felett van, de ha folytatom elázik minden ami idáig "megúszta". J statisztál az elemlámpával, a villanyszerelő szerszámos ládáért szalajtom, amíg meghozza elrendezem jobban a szivattyút és a csövet igyekszem szárazra törölgetni, majd amikor visszaér, szigetelőszalaggal jól betekerem a bordás vastag tömlőt, csak remélem, hogy nem fog folyni. DE... folyik. van egy lyuk arrébb is mint ahol betekertem. Törlés, tekerés, NEM FOLYIK. Szivattyú indul, kiáltok a stégre J-nek, folyik e mindkét szivattyú kidobó végén a víz, a válasz IGEN. Hurrá. Na de a legfontosabb kérdés HOL JÖN BE a víz?? És akkor mint a villám cikázik át az agyamon, TUDOM!!
Az elején tegnap említettem, hogy a zuhanyvíz kidobó szivattyújának lesz még szerepe a drámában. Szóval az a fenék egy elkülönített rekeszéből, a head padlója alól szívja a vizet egy golyós csapon keresztül a mosdó és mosogató közös kidobó ágába, ahonnan az gravitációval távozik a hajó alá a Dunába. Minden zuhanyozás után, amikor a fenékrekeszt kiszívta a szivattyú, a golyóscsapot elzárom, de ha elfelejtem sincs baj, csak ha a hajó netán nagyon le van leterhelve, mert normál esetben a szivattyú ahol csatlakozik a kidobóághoz az már vízvonal felett van, ezért megszakad a vízfolyam amikor leáll a szivattyú. DE most én éppen jól előrebillentettem a hajót azzal a sok súllyal amit az orrába pakoltam és ELFELEJTETTEM elzárni a zuhanyvíz kiszivattyúzása után a golyóscsapot, ezért miután a szivattyú leállt, a víz áramlási iránya megfordult és miután nagyon a határon van a vízszint, a szivattyún keresztül eleinte szép lassan elkezdte feltölteni a zuhany gyűjtőtartályt, reggelig meg se telt, mert akkor amikor rutinszerűen benéztem a fenékbe, nem láttam benne vizet. De napközben már megtöltötte a rekeszt, átbukott a szalonba amikor elérte a padlószintet és minél több víz jött be, annál jobban lenyomta a hajó orrát, annál nagyobb lett a nyomás ami gyorsította az áramlást. Késő estére már vagy 20 cm vízoszlop nyomhatta befelé a fél collos nyitva hagyott csapon és a szivattyún át a vizet.
Na elzártam a csapot és nagyon lassan elkezdett csökkenni a vízszint. Reggel négyre végeztem annyira, hogy a szivattyúk már nem szívtak vizet, mert a szívókosarukban a járókerék csak víz-levegő keveréket örvölt. Ekkor elhanyatlottam, mert olyan fáradt voltam mint a kutya. Reggel nyolckor folytattam és azóta is nyújtott műszakokban végzem a kárelhárítást. Kézzel szívom, szivacsolom, törlöm és ventilátorral szárítom részletenként az egyes területeket, sok helyhez nagyon nehéz hozzáférni, de nem maradhat nedvesség sehol, mert minden begombásodik. Van két fiók, ami annyira bedagadt, hogy kihúzhatatlan. Szóval van baj elég. Rengeteg minden elázott és a 230 V AC rendszer egy része még mindig földzárlatos. Miután a gépházba is bement a víz, a motor derékig állt a vízben, a holnapi nap feladata lesz annak kiderítése, hogy vajh a légbeszívó csatlakozáson át behatolt e a víz a motorba, mert ha igen, az elég nagy baj. Megpróbálok száloptikával benézni. Az olajat mindenféleképpen lecserélem, ha az nem vizes, akkor a motorba nem hatolt be a víz, mázlim van.
