Ezt a  mai bejegyzést csak kivételesen erős idegzetűeknek ajánlom!!

Hajósember nem szereti, ha nem a hajóján kívül, hanem belül talál vizet. Sajnos az utóbbi időkben összeesküdtek ellenem vizek gonosz erői (meg a saját hülyeségem... mondom öregedésblog) és többrendbeli vizekkel sújtottak. Úgy kezdődött, hogy valamikor tavasszal, hosszú idő után futólag, mintegy felesleges ellenőrzésképpen betekintettem a gépházba. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a lámpa fénye a porszáraznak gondolt fenékben vízről tükröződik vissza! Afenébe!! Méghozzá van vagy 10 cm mély. A padlódeszkák felszedése után konstatáltam, hogy végig a fenékárokban víz van, a bordaközökben lévő négy édesvíztank alatt és az első rekeszben is amiben a hűtőláda kompresszora van, egészen a szalon elejéig, ahol a head ( feledékenyeknek és új olvasóknak fürdő-WC) padlószintjéig van egy vízmentes válaszfal, aminek a túloldalán van az a rekesz ahova a zuhanyozáskor gyűlik a víz, amit aztán egy búvárszivattyúval nyomok ki egy golyóscsapon át a "tengerbe". (ennek később még szerepe lesz) A vizet kiszivattyúztam, kiszivacsoltam ( ez különösen utálatos munka, a szivacs botra van kötve az ember guggol, térdel, hajlong, tunkol a bottal és vödörbe markolássza a vizet a szivacsból úgy ezerszer, mire elfogy a víz.

Na jött a kutatás; HONNAN JÖTT A VÍZ?? Ugye az ember kezd a rutinnal, hajócsavar-tengely tömszelence, kingstonok (fenékszelepek) SEMMI. És úgy két nap múlva ISMÉT megjelenik a víz! Na jó, ilyenkor jönnek az elméletek..... "biztos csak kifolyt az édesvíztankok alól ami még ott volt". Ezek a rozsdamentes acél lemez tartályok nem a fenéklemezen állnak, hanem 3 cm vastag keményhab lemezen, oldaluk mellett is az van, szóval talán a résekben megállt és most kiszivárgott. Hogy biztos legyek a dolgomban, leraktam a padlóra egy vízmércét és a hajót a normális úszáshelyzethez képest előreterheltem. Ehhez a deckre az orrba felraktam egy 100 literes hordót és teleszivattyúztam vízzel, az összes puffernek való autógumimat is odahalmoztam, meg egy 25 literes marmonkannát tele vízzel, szóval kb. 200 kilónyi súllyal elértem, hogy a buborék a libellán hátrébb ment egy millimétert, azaz ha volt víz a fenékben annak előre kellett szivárogni az első rekeszbe, ahonnan ki tudom szivacsolni. Megtettem, kijött vagy három vödör, fenék üres, ha nem is száraz, de majd kiszárad!

Nem száradt ki. Nem részletezem....minden áldott nap kiszivacsoltam vagy egy héten keresztül fél vödör vizet, de NEM FOGYOTT EL! Ez már nem a "régi" víz, ez már új. Egyáltalán, honnan került a hajóba? Azt aránylag hamar kizártam önmeggyőzés útján, hogy külső víz. Meggyőződésem volt, hogy valamelyik édesvíztank ereszt, ami elég nagy baj, mert ezeket nem lehet kiemelni megvizsgálni, mert a teljes belső berendezés föléjük épült. Ezeket beépítés előtt nyomáspróbáztam, szóval reménykedtem, hogy jók, de mostmár mindenben bizonytalan voltam. Várakozó álláspontra helyezkedtem, minden nap szivacsoltam és vártam sorsom jobbrafordulását, illetve, hogy a hiba majdcsak megmutatja magát. Mert ha valamelyik tartály a lukas, akkor ahogy sorban ürülnek ki a napi zuhanyozás nyomán, amikor egyszercsak abbamarad a szivárgás, akkor megvan a bűnös. Kiürült az egyes tank, de nem maradt abba a folyás ( egy tartály az kb két heti zuhanyozás, másra nem használok vizet a hajón, esetleg pár kézmosás), kiürült a kettes tank, de nem maradt abba a folyás, kiürült... megint nem részletezem kiürült majdnem fenékig a 4-es is, de a víz csak megjelent makacsul az első rekeszben, nem sok, de olyan napi 1-2 liter. Amúgy ez nem olyan rossz hír, mert azt mutatja, hogy nem valamelyik édesvíztartály, hanem valamelyik cső lehet a ludas, méghozzá az, amelyikben MINDIG víz folyik, függetlenül attól, hogy melyik tartályból megy a fogyasztás. Ilyen csak egy van, a szivattyútól a csaptelepekig menő nyomott ág. Elkezdtem végignézni, a hármas tank tetején gyanús tócsa volt. Feltörölgettem, eltűnt. Hüm...lehet, hogy itt megállt a víz és innen folyt a fenékbe? Akkor mégis ez a tartály a hibás! Mondjuk ha a zárófedél tömítése nem zár, akkor a betöltésnél esetleg....de hát a tartály már üres.... Akkor mégis valamelyik cső ami itt megy a tetején. De hogyan?? Ezek az üvegszálbeszövésű átlátszó élelmiszeripari csövek 15, vagy 20 bar nyomásra vannak bizonylatolva, minden csatlakozás ép, hogy folyhatnának? Másnapra a feltörölt víztócsa helyén új víztócsa volt a tartály tetején. Egyértelmű, hogy innen  folyt a fenékbe. OK ez itt kevesebb mint fél négyzetméter. Átvonul rajta 4 cső, meg van egy tartályfedél, VALAMELYIK bűnös! Már csak meg kell találni! Melyik az a cső amiben mindig víz van? Ahhoz végig kéne nézni az egész rendszert, jobb ötletem van, mindet szárazra törlöm és mindet betekerem újságpapírral, amelyik elázik az a cső lukas. Még mindig elképzelhetetlennek tartom, de más nem lehetséges. Sajnos dolgom akadt és mire a nap végén visszaértem az összes papír vizes lett, mert egy tócsában álltak. Na jó packázik velem, akkor mégiscsak végignézem, a bal szélső a hidegvíz előremenő nyomott, szivacsolok, törlök  és a cső alá hajtogatok alufóliából egy tálcát. Egy óra  múlva VÍZ VAN BENNE! Megvagy rohadék! Törlés, reflektor (dobpergés) nagyítós szemüveg, hasalás....nem látom hol jön a víz. OK, mostmár nem fogsz ki rajtam, hozom a borotválkozótükröt, hasalva kukkolom a nagyítón át és egyszercsak megjelenik a cső alján egy csepp víz. Letörlöm, de jön az újabb. És olyan 10 másodpercenként jönnek a cseppek. Szóval ami elképzelhetetlen, a nagynyomású cső kilyukadt. A padlódeszka alatt, ahol senki nem ért hozzá. Nem kikopott, nem eltört, hanem kilyukadt. Olyan parányi lyuk, hogy nagyítóval se látszik, de a víz átmegy rajta. Azt hittem diadalt arattam, de hol voltam még attól? ( akkor még nem sejtettem...https://youtu.be/9uIXUl5MU0A?t=19 ) Ki kell cserélni ezt a csődarabot és kész! Az ám, de a végei olyan helyeken vannak, amihez rohadt nehéz hozzáférni, akkor szereltem őket amikor még nem nagyon voltak bútorok. Az ilyen szerelés mindig azzal jár, hogy az ember az összes bütyköt leveri a keze fejéről. Azt ötlötem ki, hogy elvágom a csövet ahol a lyuk van, bedugok egy erre a célra gyártott, bordázott  réz csődarabot és rábilincselem a két csővéget. Irány a bolt, réz csővég, megvesz, bedug, csődarabok bilincselve kész, probléma megoldva.

Hittem én. Azért kicsit (de csak alig) gyanakodva, quasi a rend kedvéért nyitva hagytam a padlódeszkát, jól tettem, estére tócsa a tartály tetején. OK, van ilyen. Szétszedem a csatlakozást, a bordázott csövet megkenem a Loctite varázskencéjével, a csővégeket a bilincsek alatt betekerem szigetelőszalaggal,...reggelre tócsa... stb. Meghúzom a bilincseket és most már alá teszek egy tányért, reggelre víz a tányérban. Nem sok, kevesebb mint egy evőkanál de van. Mindent megcsinálok mégegyszer, mostmár elsőre is nagyon meghúzom a bilincseket, estére kévéskanálnyi víz a tányérban. Ezzel elbíbelődök még két napot eredmény semmi. A végén a bordázott réz csődarabot befogtam az asztali állványos fúrógépbe és mindkét oldalról az éles szélű hátranyilazott bordákat reszelővel "leesztergáltam" simára. Csak az utolsó, a végekhez legközelebb lévő bordákat hagytam meg lecsúszásgátlónak. A lesimított részekre tekertem három menet teflon szalagot, úgy dugtam a csövekbe, a bilincsek alá a csövekre kívülről tekertem öt menet szigetelőszalagot és úgy húztam meg őket. Nem folyt. Másnap sem, harmadnap sem, negyednap sem. De korai még örülni. A java csak ezután jön. Holnap megírom.

 Hogy levezessem a feszültséget. Sikerült eltalálni a sárga paradicsom szedési idejét. Mézédes, J csakis ezt a fajtát eszi. Amúgy az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az ízletes saját termésű paradicsomjaink alkalmatlanok lennének piaci árusításra. Csak úgy használhatók, hogy az ember leszedi ami érett és megeszi azonnal. Már másnapra is meglottyad, harmadnapra rosszízű. Szóval értem én a nemesítés mért indult be. Viszont a lányomnál az erkélyen cserépben is terem. Szóval aki szereti ültesse akár a panelben is a balkonon, három nagy cserép megterem annyit amennyi két embernek is elég