Nem tudok könyvet kidobni. Sőt a helyzet még ennél is rosszabb, ha valahol kidobtak egy könyvet én hazahozom. Életveszélyes nekem lomtalanítás környékén járni, mert onnan is könyvekkel térek haza. Nemrég például ezt kukáztam
egy Sárközi-féle "Műszaki táblázatok"-kal együtt.
És el is olvasok mindent függetlenül attól, hogy tetszik, vagy nem, magasirodalom, vagy lektűr, olvasásban mindenevő vagyok. Egyetlen egy eset volt életemben talán amikor képtelen voltam egy könyvet végigolvasni, valami teljesen bugyuta ezoterikus sz@r volt, na azt a könyvet kidobtam. De amúgy folyamatosan szaporodnak a könyvek, házban, hajón. ZS szomszédasszony elhunyt szülei lakásának felszámolásakor tavaly, meglepett bennünket bő három méter könyvvel. J elraktározta őket a zsúfolt könyvszekrény tetején, de kiderült hogy a "könyvmoly" az nem (csak) egy ember hanem ténylegesen létező rovar, az olcsókönyvtári könyvek közt volt olyan amiben ilyenek laktak. Úgyhogy kis feleségem az egészet kirakta télre az "esernyő" alá a munkaasztalom mellé, hogy ott molyoljanak, de inkább fagyjanak meg. Nem lehet tudni kidöglöttek e belőle a tél folyamán, mindenesetre J azt mondta, hogy a lakásban nem akarja többet látni őket, csináljak nekik polcot a télikertben. Ott viszont egy tenyérnyi hely sincs már, ezért pár maradék deszkából csináltam könyvespolcot a tornác fedett bejáró fölé. A fele "olcsókönyvtári" könyv ( aki netán fiatal és nem ismeri, a "létező szocializmusban" volt ilyen, olcsó "újrapapírra" nyomtatott {biztos ezért szeretik a molylárvák, nem az az utálatos kemény finn papír, hanem finom puha, nem törik bele a rágójuk} kisalakú könyvsorozat, 3-4 Ft volt darabja és a nevével ellentétben a tartalom nem olcsó volt, a világirodalom jeleseit adták ki ilyen formában, hogy az is kulturálódjon aki nem szán rá nagyobb pénzt, ilyen szörnyű idők volta azok, szerencsére elmúltak, ma már a kutyát se érdekli, hogy meddig tahósodik a nép, mennél bunkóbb a jobbágy annál könnyebb uralkodni felette, csibészelni mint a pitbullt a kevés megmaradó gondolkodóra, le a proletárdiktatúrával éljen a budrisdiktatúra) a másik fele válogatott irodalom és néhány jobbfajta lektűr. Most már csak arra kell ügyelnem, hogy a télikertben leheveredve amikor már elfáradtam a napi munkában végigolvassam az egészet mielőtt meghalok. Ez is egy tétel a bakancslistámon, akárcsak az, hogy rendesen megtanuljak harmonikázni addig. Az első könyvvel amit kiolvastam pechem volt, Bates "Jó széllel francia partra" két kötet az olcsókönyvtári változatban, de sajnos pont az utolsó három oldal hiányzott belőle, úgy hogy sose tudom meg hogy a főhős angol pilótát és francia kedvesét elfogták e a németek, vagy megmenekültek. (most úgy elgondolkodtam mekkora felelősség van egy író kezében, hogy a hősöket akiket ő teremtett, hagyja e élni a történet végén vagy kegyetlenül megöli őket)
Szóval a "kerti" könyvespolc ( távolban két fehér vitorla),
a csapóeső ellen védő polikarbonát ajtóval.