J piacon volt és eszébe jutottam. Arról van szó, hogy még az előző tulajdonostól maradt itt a házban egy kevéske súrolópor, tudjátok, olyan mint ami régen a VIM volt. (bár lehet, hogy már csak én emlékszem rá). Na ha minden igaz ötödik éve lakunk itt, elfogyott az a kevés ami a hengeres flakon fenekén volt. Egyedül én használom, amikor nagyon olajoskoszsos a kezem, akkor a folyékony szappanhoz egy egészen keveset hozzákeverek és azzal mosok kezet. És az én drágám emlékezett rá, hogy elfogyott és a mikor a piacon meglátta, vett nekem egyet.
Na ezzel vagyok úgy mint amikor nyugdíjba menetelem után megcsináltam életem utolsó adóbevallását. Soha többé nem kell még egyet vennem. Ahogy Örkény mondta ̶p̶ö̶c̶ö̶k̶ súrolópor, te túlélsz engem! 349 Ft volt az ára, kérdeztem nem volt e kisebb, mert ezt, ahogy az előzőt én, az utánam következő "gazda" is alighanem használhatja.
Ha már ilyen "öreg(es)ség". Múlt héten sétálunk reggel a kutyákkal, Klárika az utcánkban, úgy 400 méterrel délre guggol a kerítés mellet és gazolja a keskeny sávot a sarjadó nárciszok, tulipánok körül. Kutyák persze odarohannak hozzá, én megijedek, Klárika 80 pluszos, csak fel ne lökjék szegényt, de boldogan öleli őket a keblére, különösen az "újkutya" a picur, akit még nem ismert idáig nyeri meg kedves bohóckodásával a tetszését. Kérdezem őt, nem fárasztó e ez a guggolás, én néha alig bírok felkelni ha a ropogó térdeimmel egyszer leguggolok. Válasz helyett FELPATTAN és miközben csinál KETTŐ felállást mélyguggolásból, megjegyzi "ez egy csoda, öreg vagyok, süket vagyok, de ez meg megy". Van még egy nála is idősebb az utcában őt még én is nénizem, mert az anyám lehetne a korát illetően, Kornélia, idáig egyedül élt a saját házában, de fél éve bevonult a 2 km-re lévő öregek otthonába, mert azt mondja ott azért kényelmesebb és a kaja is egész jó, de naponta hazabiciklizik (!) a megnézni minden rendben van e a házban.
A tavasz megmutatta magát, aztán elbújt. Ma reggel -1 °-ra ébredtem, de este amikor lefeküdtem - 2,7° is volt. Szeles hűvös idő volt egész nap, a délutáni kutyázáshoz még az eső is elkezdett szemerkélni. Semmi kedvem nem volt kimenni a szabadba a "kötelezőn" kívül. Amikor ilyen az idő, akkor mindig macera a hazaérkezés. Mi cipőt váltunk, de a szőrös családtagoknak muszáj megtakarítani a talpukat. Érdekes dolog ez, a P még csak tűri
De Sz a személye elleni durva támadásnak veszi. ODAKINT simán beleszalad a jeges Dunába hasig, átgázol sáron, mocsáron, behatol a dágványba, de amint hazaérünk, farkát behúzva menekül(ne) a langyos vizes lábmosás elől.
