Ember tervez, Isten végez. Reggel áthajóztam J-t a túlpartra, mert Pestre ment papázni, én meg mondom szép napos idő van nekiállok nádat vágni. Arról van szó, hogy miután nem volt igazi tél, nem fagyott be a Duna, nem lehetett a partot néhány méter szélességben szegélyező nádat a jégen kényelmesen learatni és elégetni. Ez olyankor egészen úrias munka, az ember csak tologatja a lapátot a jégen, a nád meg tőben ahol a jég megfogta elvágódik. Hogy mért fontos ez? Mert ha ottmarad a kiszáradt nád, csak egy kis láng kell és ég az egész part, stégestül, fűzfástul, hajóstul. Most viszont, hogy víz veszi körül, valami mást kellett kieszelnem. Mindenesetre csak csónakból lehetett megközelíteni a víz felől, a part magasabban van, ráadásul omlékony, bizonytalan, onnan nem ment a dolog. Igazából itt ahol a legérdekesebb, nem is nád, hanem gyékény terem, a parton meg a szép, de kiirthatatlan japán keserűfű. Így néz ki az egész tűzveszélyes konglomerátum.
Na amire megköptem a markomat, köteleket húztam ki a stégbejárók közt amiken tudok lavírozni a csónakkal, bepakoltam sarlót, kaszát és és csónakba szálltam, a reggeli friss szél viharossá fokozódott. Az azonnal kiderült, hogy a kasza tökéletesen alkalmatlan ere a munkára, ki is raktam a stégre, a csónakban csak útban volt. Igazából az működik, hogy az ember balkézzel megmarkol a csónakban billegve egy csokor gyékényt, jobbal lenyúl a sarlóval a víz alá és elvágja a csokrot. Egy darabig ment, de rendkívül fárasztó, amikor már egy halom ott úszik kazalban a csónak és a levágatlan, még álló növényzet közt, nem lehet tőle mozogni, azt el kell valahogy piszkálni, de az erős, ráfújó irányú szél és a hullámzás állandóan visszahozza. Pár órás megfeszített munka eredménye talán ha 10 m2 és holtfáradtság.
A vizet kifelé nézve teljesen elborították a tarajos hullámok, nem magasak, miután a mederre keresztben fúj a szél, mintegy 400 méterük van, nem tudnak feltornyosulni, de képtelenség ellenük dolgozni, a kivágott anyagot eltávolítani. Abba is hagytam. Igazából valami ütőképesebb módszert kéne kidolgozni, mert ez így még flautéban is macerás. Valami olyan szerszám kéne amit a partról bedobok, kötélen húzom és lent a fenéken elvágja a növényzetet. A lánc a hínárnál bevált, de a gyékény, nád annál sokkal erősebb. Egyelőre nincs ötletem. Amúgy nem akarom gyökeresen kiirtani, az természetpusztítás lenne, csak a tűzveszélyt akarom elhárítani, tehát a kiszáradt növényeket levágni és valahogy partra húzni.