2019.01.07. 17:29 

( Az alsó az eredeti bejegyzés dátuma ami passzol a hétfővel, az új dátum, amit a blog formátum automatikusan ad és mindig az utolsó módosítás időpontja, azért más, mert frissítettem a pocsék minőségű színes képeket egy olvasóilag javasolt szoftverrel. A fekete-fehéreken nem segít semmi sajnos.)

Reggel mínusz 10 fok volt, amikor keltem. Ebben a hidegben a "kötelező" kutyasétáltatáson kívül nincs kedvem kint tüsténkedni. Meg nem is nagyon lenne mit, mindent hó és jég borít, úgy hogy visszatértem a tavasszal félbehagyott foglalatossághoz, szkennelem a pincéből előkerült régi diákat, negatívokat. 

Egy nagyhajós bajnokság rajtja 1972-ben. A képen balról az első a Kishamis, a kormánynál Vass Boldizsár.

Ps. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar és ennyien olvasnak. Három órával a megjelenés után a Fb messengerben jött a javítás: "Látom a blogodon a színes képet a Hamissal. Nem lehetett a nagyhajós bajnokság rajtja, mert a dragonokkal nem rajtoltunk együtt és 1972-ben miután Bobó Kanadában volt a bajnokságon is én kormányoztam a Hamist. A hajó orránál a Csongor áll, Máthé Zoli és Zsolt Gábor Andris, Fehér Árpi és jómagam voltunk a hajón, ha ez a bajnokság alatt készült. Üdvözöl, a Jajó." ( Jajó= Varga János)

Az Orion vas 50-es, a forstágnál  Hrehuss György, azaz a "Rihonya", később csak "Rihi", manapság ő a Kishamis kormányosa, a kormánynál háttal a keresztkomám Szilágyi András. Az Orionon kezdtem vitorlás versenyző pályafutásomat.

Erős szélben bójakerülés  az Orionnal Balatonszemes előtt egy pályaversenyen ugyanabból az évből. Még nem voltak használható csörlőink (konkrétan semmilyen csörlőink nem voltak fockbehúzáshoz), az volt az eljárás, hogy valaki kiment (itt éppen én) a hátulról, úgy-ahogy behúzott orrvitorla sarkához, azt a hóna alá véve teljes erejéből tolta menetiránynak háttal, a többiek a cockpitból húzták a shottot mint állat, a kormányos meg kicsit felment, hogy lobbanjon a génua eleje, hogy ne legyen rajta akkor erő. Miközben ezt csináltuk, térdig vízben állva  leeben a decken felpillantok,  előttem 10 m-re a Beloiannisz  ( ma Balaton, akkoriban a Balaton legnagyobb utasszállítója) jön kifelé keresztben nekünk a  kikötőből, legkevésbé se zavartatva magát a vitorlásversenytől. ( kissé megviselte a negatívot az utóbbi 45 év)

Siófok kikötői kép az Orion árbocáról, lentről fölfelé Berecki Sanyi legeslegelső Leguánja ( utána még épített vagy kettőt ugyanezen névvel, az utolsóból típus lett a Balatonon), felette  Koós Jani 25-öse (később amikor "Happy" néven szerepelt "Az oroszlán ugrani készül" című felejthető magyar filmben {amin még az se sokat segített, hogy Papp Laci játszotta benne a verőembert} lecserélte egy Rebellre aminek ugyanezt a nevet adta, aranyos pici gyermekei mentőmellényben ott játszadoztak a mólón)  és Böröcz János szép mahagóni belugája a Kagyló. Legfelül azt hiszem Újlaky Laci bácsi ( a legszebb hangú magyar színész, ha valaki nekikoccant a hajójának, ahogy azt elküldte melegebb éghajlatra annak "zenéje volt", az István a királyban ő volt a főpap aki a koronát a fejére tette Istvánnak ) 25-öse, amire később sztár kielt rakatott, mert útban volt a svertkaszni, kellett a hely az unokáknak a hajóban.

Akkoriban még senkinek nem voltak menő cuccai. Mentek hajók még igazi pamut vitorlavászon vitorlákkal is, amik állandóan megpenészedtek. Itt például egy hajó a maga szabta spinnakerrel, amit ejtőernyőből aktualizált hajójára a gazdája. De már ez is drága holminak számított, a mezőny fele ugyanazzal hátszelezett amivel kreuzolt.

Hát szóval ilyenek kerülnek elő a múltból. A Jankó Mari, aki évtizedeken át volt a magyar vitorlázás fotósa csinálhatna már egy blogot azokból az időkből, had nyáladzzunk már egy kicsit a múltba révedve mi öreg csontok, mielőtt lehúzzuk a rolót!