Reggel Pestre mentem a lányom kádcsaptelepét egyenpotenciálra hoznia a káddal. Eveztem a túlpartra, mert a csónakmotort szervizelnem kellene, de nem volt még hozzá ingerenciám kint a hidegben, idebent meg nincs rá helyem. Amúgyis alighanem vége a csónakázásnak egy időre, visszafelé este 7-kor már törni kellett a jeget, mert a szélcsendes hidegben pár milliméter jég lett rajta. Olyan nagyon nem volt vészes, az evezőket kicsit jobban oda kellett csapni, a csónak meg nem igazán csusszant, minden húzás után megtorpant. Inkább a köd miatt aggódtam, mert a parti fények 50 m után eltűntek, de szerencsére a hold mutatta az irányt. Indulásnál emlékezetből iránylatot vettem és anélkül, hogy hátranéztem volna (sokat amúgyse láttam volna, legfeljebb csak az utolsó 50 méteren), úgy 3-400 evezőcsapás után ott voltam Amapola mellett a stég lábánál.
A feladat megoldva. leszedtem a fali kádcsaptelepet, kifúrtam a takaró rózsa alatt a falat át a konyhába és egy 2,5-es rézvezetéket bilincseltem az excenterre.
A konyhai oldalon egy dobozon megy át az 6-os EPH vezeték ami rá van kötve a fürdőkádra, azt megblankoltam egy darabon és hozzáforrasztottam a vezetéket ami átjött a fürdőszobából.
És kész.
Látszani nem fog mert a konyhai fiókos munkapult lesz előtte. A dugaszolóaljzatokat meg takarja a mosogatógép.
Aztán felfúrtunk még négy polcot a volt nappaliba azaz a jövendőbeli bőrműves műhelybe, szóval eredményes nap volt.