4-e szombat. Olyan meleg van, hogy semmilyen hasznos tevékenységet nem tudok végezni. Délelőtt még elcsolnakáztunk a piacra némi zöldségért, gyümölcsért meg a szokásos, reggelihez való libatepertőért, kenyérért, de aztán már csak a túlélésre hajtottunk. Ez már nekem is sok. A meleg elálmosít, leginkább csak aludnék. Amikor felébredek kicsit lógok a neten ( ebbe valahogy belebotlottam, eleinte nem is tudtam mit készítenek, csak a közepe táján jöttem rá, fantasztikus munka), https://www.youtube.com/watch?v=t4mSNSd014g aztán megint alszom. Csak a kutya aktív, ebéd utáni alvásomkor időnként bejön, megnézi nem ébredtem e már fel (tudja, hogy akkor jön a séta) aztán szomorúan kiballag és leheveredik vagy az ajtóba, vagy a matracára a cserépkályha elé, J mondja, hogy ezt olyan negyedóránként megismétli, de rendes, nem ébreszt fel. Aztán ha megyünk, nem érdekli a hőség szalad mint a villám. Igaz amikor visszatértünk azonnal összedőlt a tornácon az árnyékban.
5-e vasárnap. J reggel korán kelt, vízibiciklivel mentek E-ékel a Pennybe bevásárolni. Nagyon stabil vízijármű a katamarán testével ( a régi típusúak közül való, ezen nincs vízicsúszda, szóval a súlypont is alacsonyan van, igaz a freiboardja nem túl magas. Motoroztak, szóval a biciklit nem a pedállal, hanem külmotorral hajtották. Egyszercsak egy motorcsónak elrepesztett mellettük fél méteres hullámokat verve. E gyorsan megváltoztatta a menetirányt, mert ekkora hullámzástól lesodródtak volna a decken felhalmozott szatyrok, de még fel is borulhattak volna, szóval "venni kellett" a hullámokat. Ennek az volt a következménye, hogy nekimentek egy horgászbójának. Tudnivaló, hogy a horgászok magántulajdonuknak tekintik a folyó minden négyzetcentiméterét, a vízen való közlekedést kizárólag beetetés céljából gondolják indokoltnak, az egész folyó tele van az etetett helyeiket jelző, vízből kiálló karóikkal, vízen úszó szarjaikkal. Na egy ilyen, flakonokból összegányolt vacakra akadtak fel. "Természetesen" az egész szituáció nautikai vonatkozásaiból a horgász semmit nem fogott fel, a monostabil agyával csak annyit regisztrált, hogy az ő tulajdona megsértetett, ezért heves ordítozásba kezdett. Hogy mért nem lehet azt a bóját kikerülni, hogy mért nem elég széles nekik a Duna és hogy biztos nincs vizijártasságijuk. Eszembe jutott egy régi eset, iszonyú vihar csapott le a Balatonra Földvár - Keszthely túraversenyen és voltam szerencsés 25-ös jolléval felborulni Fonyód előtt. A partról a horgászok látták a borulást és azt is, hogy egy, a nyílt vízen kint álló stéget arrébb tesznek a hullámok, majd felborítják. Egyből összerakták az eseményeket és amikor a felborult, majd árbocától megfosztva visszaállított hajóval kievickéltünk a partra, készen volt az elképzelésük, hogy nyilván azért borult fel a stég, mert nekimentem, ergo fizessem ki a kárt. Az, hogy egy karc nincs a hajón a vas stéggel való esetleges összeütközéstől, nem számított érvnek. A végén némi erőt kellett mutatni, hogy elkotródjanak vackaikba.( szerencsére nem volt nehéz, Ákos, az egyik mannschaftom 100 kilós birkózó volt és hamarosan a Port Lacajból is érkeztek tucatnyian segíteni). Pár napja Sári Pistát, aki csónakokat ad bérbe átkozta meg a horgász szomszédja, hogy "robbanna le az összes motorod"... és lőn, másnapra két motor beállt. Szétszedve megbizonyosodott, hogy "valaki" cukrot tett a benzintankokba. Micsoda véletlen! Szóval a horgász márcsak ilyen.