Újragyártottam a svert felfüggesztő elemét rozsdamentesből. A két forgáspont pozíciójának különbségéből látszik mennyivel kellett arrébb rakni, hogy teljesen fel lehessen húzni.
Miután nem versenyhajó, megalkudtam magammal, hogy csak két glettelés és csiszolás.
Ma átcsiszoltam a hajó bal oldalának vízvonal feletti részét és lefestettem a sverttel együtt.
Szivacshengerrel kezdtem a festést, de a festék feloldotta azt a ragasztóanyagot amivel a szivacs a henger tengelyét magába foglaló csőre rá volt ragasztva és egyszerűen lepöndörödött a csőről. Eleinte még visszatologattam, meg igyekeztem úgy gurizni, hogy a gravitáció nekem dolgozzon, de egy óvatlan pillanatban leszaladt a szivacshenger és a porba hullott, kénytelen voltam velúr hengerrel folytatni a festést, de az eredmény nem tetszik, narancsos lett a felület.
Messziről jól néz ki
de közelről látszik a "narancsbőr".
Az a helyzet, hogy ezt a festéket ("Rezakril 2K", amiről továbbra is az a véleményem, hogy a legjobb hajófesték a világon) igazából fújásra találták ki. Minden jellemzője ahhoz igazodik, éppen ezért alkalmatlan szinte teljesen ecsettel való felhordásra, mert olyan gyorsan szikkad, hogy szinte lehetetlen szépen elteríteni, a hengerléssel meg ilyen lesz. Holnap átcsiszolom az egészet és megpróbálom erősen meghígítva még egyszer áthengerelni egy réteggel. Sajnos fújni ne tudom, mert ahhoz zárt műhely kellene, itt vinné a szél mindenfelé, marad a henger, lesz amilyen lesz.
Azért a jó néha elnyeri jutalmát. Ezt a hajót még oktatóhajó korában, amikor még fogalmam se volt róla, hogy egyszer majd az enyém lesz és ott volt kikötve ahol Amapolát építettem, gyakorta kötözgettem át, puffereztem ki rendesen, amikor a tanoncok csak úgy otthagyták verődni a stéghez. Így most kevesebb hibát kellett kijavítsak az oldalán.
