Pár kép a mai esős nap digitalizált dia terméséből.
Ethiópiában valamikor '78-79 táján. ENSZ gabonát vittünk az M/S Petőfivel. Rotterdamban benyomták a silóból fél nap alatt ( nem tudtunk olyan gyorsan kiballasztolni, amilyen gyorsan ömlött befelé a gabona), "odalent" beszállt a hombárba 100 szerecsen és zsákokba merte vödörrel a búzát, a zsákot bevarrta ( zsák, spárga, görbe tű a rakománnyal jött), berakta a hálóbrágába és amikor összejött egy emelés, ment a partra
Ahol mások ilyen pőrekocsikra rakták. Semmi gép, a traktoron kívül ami a kocsit elhúzta valahová, és a hajó saját daruján kívül minden kézzel, itt az utóbbi röpke 4000 évben amikor felhagytak a piramisok építésével, sok minden nem változott.
Eritreai szépségek. Csak nagyon ravaszul lehetett őket fotózni, mert amint észrevették a gépet szégyenkezve eltakarták az arcukat.
A gyereke mindenütt csodálatosak, Eritreában,
Mozambikban ( sokat nem lacafacáznak velük az anyák, felköti a hátára, néha kettőt is láttam, és ugyanúgy végzi a napi teendőit),
Thaiföldön,
Indiában,
Burmában,
vagy Malajziában.
Úgy döntöttem, hogy meggyógyult a kezem. seb még van, de már csak kicsit húzódik, mondjuk sokat segített, hogy tegnap este 6 nappal a harapás után, kiszedtem belőle a varratokat, mert idegesítettek a kiálló, mindenbe ( kesztyűbe, zseb szélébe, pulóverujjba) beleakadó szúrós damilok. Azt hiszem könnyen megúsztam.