Pcsék idő van, a legkisebb kedvem sincs odakint működni, benti projektbe kezdtem, melyet jóideje halogattam, időutazok a múltba. Két hete amikor Pesten voltam kinyitottam boldogult édesanyám volt lakásának pincéjében azt a szekrényt amiben a régi legénykori fotós kacatjaim kerültek legalább 40 éve már. Elhoztam azokat a fekete-fehér negatív filmtekercseket, amikről már a papírképek is rég elkallódtak a sok költözés, selejtezés során, ha egyáltalán készültek. Hirtelen szembetalálkoztam ifjú önmagammal. Ez a kép például első hajómon az M/S Újpesten készült 1975-ben.
A Kheopsz piramis és én.
Ez is akkortájból ( trapéznadrágkorszak), Tunisz városfalán ülve, balról jobbra Fritz Imre hajószakács (aki a legjobb kenyeret sütötte amit csak hajón ettem), Balázs Gábor matróz és én a hajóelektrikus. Rengeteg kép van, sokévi anyag, melyből most, hogy már van szkennerem könnyedén tudok pozitív képet csinálni. Nos amiért halogattam a dolgot... valahogy féltem nekikezdeni, szembenézni a rég elmúlt idővel. Nem tudom igazából miért. Mindenesetre miközben ilyesmikre emlékszem, hogy ki sütötte az Újpesten a legjobb kenyeret, egy csomó képen szereplő régi lánynak már a nevét se tudom, pedig oka volt annak, hogy lefotóztam őket. Most rágom át magam ezen a kásahegyen, ollózom a negatív tekercseket 6-os kockákra amit a szkenner "eszik", cérnakesztyűben belepattintom a tárba és nézem a monitoron a múltat. Ez például az első hajóm a "Tengerész" (róla ragadt rám a név is a Balatonon) amit egy társasház udvarán kezdtem deckelni.
Amikor kész lett szalonnasütéssel ünnepeltünk.
Ez a rekettyés amibe izzadtságos munkával kivonszoltuk az udvarról amikor elkészült, hogy Balatonra szállítsam, azóta aszfaltozott utca a budai "púderos" környezetté avanzsált zárkertekből, úgy hívják Beregszász utca. Annakidején a Normafától lecsatolás nélkül tudtam idáig lesíelni. Szóval nemcsak én változtam meg azóta. ( pl eltűnt a hajam és ahogy a fürdőgatyás képet nézem, ahhoz képest határozottan megcsöcsösödtem)
Hát így múlatom az időt ezekben a télutói napokban.