Mondhat bárki bármit ennek a télnek vége van. Igaz reggel mindent vékony hó borított, de délelőtt már eső esett, délre meg kisütött a nap. Bő egy hete amikor olyan kemény déli szél volt amit itt még soha nem tapasztaltam és a hajót a kereszthullámok taszigáták, a jobboldali kikötőcölöpöt ( aminek az a funkciója, hogy a hajót ne engedje el a stégtől a járó hosszánál messzebbre) vészesen cibálva, a cölöp felső végét kikötöttem a szomszéd stég lábához a vízvonal közelében, ezzel stabilizálva elhajlás ellen. Aztán nagyon megszerettem ezt a kötelet. A bajt jobb megelőzni mint utólag okoskodni, miután vége volt a szélviharnak szépen fennhagytam a kötelet, ami azóta korlátként funkcionál amikor reggelente a havas, lefagyott stégen botorkálok kifelé a hajóról. Nem kell egy nagy elesés, netán combnyaktörés, jobb a béke. Egyébként is megcsendesedtem. A munkát beosztom, a tempóm lelassult. Nem érzem ugyan nagyon a koromat, de az erőfeszítéseket délelőttre koncentrálom, délután lazább feladatokkal bíbelődöm. Három napja délelőtt fűrészeltem baltáztam, talicskáztam a cseresznyefa levágott ágait, gyönyörűen sütött a nap. Egy órára ( ez általában az ebédidőm) jól elfáradtam, de az ebéd még készült, úgyhogy kivittem a nyugágyat a stégre és a teljes szélcsendben élveztem a simogató napsugarat. A macska beült az ölembe, a kutya mellémfeküdt a deszkákra, egyik kezemmel a macskát simogattam, a másik kezemmel a kutya füle tövét vakargattam és a behunyt szememet a nap felé fordítva végtelen nyugalmat és megelégedettséget éreztem.Nem igazán vágyom ennél többre már. Tegnap meg semmi kedvem nem volt kimenni a pocsék hideg nedvességbe, ott egye meg a fene a favágást, megvár, inkább idebent a kellemes melegben írtam a kopárblogot, kész is a teljes heti anyag holnap lapzártakor csak egy "entert" kell nyomjak és kint van a neten. Hát így. Ha nincs is extra projekt ( azért tavaszra biztos kitalálok valamit) eltelik a nap, én még életemben nem unatkoztam. Általában a napirend korai kelés, gyakorlás a harmonikával, utána Szmájli kutya elvisz sétálni, reggeli, délelőtt valami szabadtéri munka, ebéd alvás, megint séta a kutyával, aztán esti molyolás a neten, blogírás ( a http://kopar.blog.hu/ kemény feladat, sok idő elmegy vele, de szeretném jól csinálni, talán sikerül is) begyújtás a hajón, aztán ha meleg van már, gyakorlás a hangszerrel, zuhanyozás, lefekvés. Ilyen tempó mellett az embernek van ideje eltöprengeni dolgokon, vagy észrevenni ami mellett más csak elszáguld sorsától űzve. Ez a fa pl alighanem csak nekem tűnik fel délutáni, esti sétáinkon.
Szmájlit valami más érdekli éppen, alighanem a kerítés mögött hangosan ugatva tomboló rab "kolléga".
Viszont a Peti kutyát valamiért kutyába se veszi.
Hát így.