Hálistennek vége a vízóracsere projektnek a pesti lakásban. Aklárhogy is nézem három napom ment rá, a fene egye meg. Miután nem lakjuk a lakást, 4 éve, összesen 126 m3 víz folyt át rajta az utóbbi 10 év alatt, de ugye a szabály az szabály, ha lejárt a hitelesítési idő cserélni kell.
Azt külön bizonylatoltatni kellett a Vízműveknek a közös képviselővel ( neki készült a kép), hogy a plomba sértetlen és ennyi a mérőállás.
Tegnap felkerült a falra a PC. A sok drót azért lifeg oldalán, elején, mert minden kütyünek másfajta USB dugasza van, amit alkalmanként összedugok vele így mindnek van egy saját kanóca.
Így ennyivel több hely szabadult fel a munkasíkon, amit még meg is toldok majd egy 60 x 62 cm-es darabbal. Az alácsúsztatható zongorafiókot még ki kell találjam hogy működjön, hogy könnyű legyen ki-be mozgatni, de amikor verem a billentyűket ne csússzon be.
Mikulás napja kapcsán jutott az eszembe, hogy egy kölcsön könyvet ( Barát Endre "Boszorkánytánc"-át, ami Niccoló Paganini életét dolgozza fel költői módon), olvastam ki a sok Budapestre utazás alatt a HÉV-en. Bevallom eddig sokat nem tudtam a mesterről, három-négy művén kívül nem tudtam mennyi minden tartozik még e névhez, hogy pontosabban milyen korban élt és hogyan, azt meg végképp nem ismertem csak a könyv nyomán olvastam kicsit utána most a neten. Nemcsak nagy zeneszerző és előadóművész volt, de a hegedűjáték nagy újítója is, senki azelőtt nem merte oly módon megszólaltatni a hangszert mint ő. Búcsúzóul mára egy részlet a róla készült filmből
https://www.youtube.com/watch?v=WV5wDqJ5WU4