Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @KAMA3: Köszi....mostmár tökmindegy. Valszeg elbasztam. Elsősorban el kellett volna mennem az orvo... (2024.11.25. 22:30) Péntek.
  • A Tengerész: @Kenny Wells: Hát ez a szalon alighanem nagyobb mint itthon a nappalink, az egész katamarán befogl... (2024.11.07. 13:54) Szerda.
  • sefotos: Szia Tengerész! Szombaton délben a HHH Pesthidegkúti reptéren sárkányrepülős nap lesz, tudsz róla?... (2024.11.05. 04:47) Hétfő.
  • A Tengerész: @sefotos: Valóban a rögzítéshez meg a szélek lezárásához kellenek spéci idomok. A 16 mm vtg. X kül... (2024.10.25. 22:27) Péntek.
  • A Tengerész: @sefotos: Meg különben is... AZÓTA SE volt hó amióta azt a képet csináltam a tetőről. :( (2024.10.21. 11:20) Péntek.

Linkblog

Szombat.

2016.11.05. 13:51 :: A Tengerész

Tegnap osztálytalálkozón voltam. A minden évben szokásos őszi összejövetel a volt Trombitásban a volt Moszkva téren(most Il treno és Széll Kálmán). Sajnos eggyel megint kevesebben vagyunk Béki Feri ( eggyel utánam az osztálynévsorban) több éves betegeskedés után meghalt. Már hatan hiányoznak a technikumi osztályból "igazoltan". Azért vidám volt a hangulat, végülis nem az orrunkat lógatni jövünk össze minden évben. 11-en voltunk az egykori 33-as osztálylétszámból, páran nem járnak találkozókra egyáltalán, ők elszakadtak, tudjuk, hogy vannak, de nem tartják fontosnak megjelenni, mások külföldön, vidéken, messze élnek, ők csak néha jönnek és sajnos most is van olyan aki már alig tud mozdulni. A többség boldog, vagy kevésbé boldog nyugdíjas, de néhány elszánt matuzsálem még aktív dolgozó, nem képesek abbahagyni, mert vagy szerelmesek a munkájukba, vagy annyi a család adóssága, hogy az öregnek is húzni kell, vagy egyszerűen csak nem tudnának magukkal mit kezdeni ha nem kéne valahova bejárni. Hát, nem mindenki olyan mázlista mint én, hogy állandóan van mit építenie. Rágja sorainkat az öregség. T B aki a legerősebb volt az osztályban, de valószínűleg az egész iskolában is, kajakozott, még az olimpia is sanszos volt, függeszkedve mászott fel bicskatartásban földön ülésből a tornateremben másodpercek alatt a plafonig a kötélen úgy, hogy végig fejmagasságban voltak a lábujjai, ma két bottal jár, mert leesett valahonnan, V R-nek aki a legjobb futó volt az iskolában kétmillióért raktak be maszekban új csípőízületet, mert "gömbfejes" lett az eredeti. K F aki reményteljes ifi bunyós volt a Vasasban, ma állandó kemény fájdalomcsillapítókon él és tele van mindenféle éles kövekkel az összes folyadékot tartalmazó testürege. Én meg, aki nagyjából a kripli kategóriába tartoztam, ma viháncolok.  Persze tudom, hogy a sorsnak, meg benne az időnek ( "Mindenek felett az idő az úr" mondta valaki nálam okosabb) nem lehet fityiszt mutatni, de az biztos, hogy mázlista vagyok, függetlenül attól hogyan lesz később. Amikor tegnap itthonról induláskor félkézzel beemeltem a csónakmotort a stégről a billegő munkacsónakba át is futott az agyamon, hogy vajh meddig leszek képes ezekre a tornamutatványokra. Amikor napsütésben elindultam délután itthonról, még olyan jó idő volt, hogy rámmelegedett a kabát, de éjfélkor amikor hazaértem, már deres volt a stég, óvatosan kellett kimászni a csónakból, nehogy vízbe essek. Még elvittem egy kör sétára a kutyát, az lefekvés előtt kijár neki, aztán még becsületesen végigcsináltam a harmonikaleckét miközben a szalont befűtötte a friss tűz a kályhában, aztán zuhanyozás és lefekvés. Ma ez lesz

https://signedevents.com/hungary/rackeve/vii-harmonik%C3%A1s-tal%C3%A1lkoz%C3%B3-%C3%A9s-hangszerki%C3%A1ll%C3%ADt%C3%A1s-a-csepel-szigeten/ majd mesélem.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr7411932359

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

srbeho 2016.11.05. 14:52:29

Ha ma este nem a Müpába kellene mennem, Biztosan találkoztunk volna ezen az eseményen.

A Tengerész · http://amapola.blog.hu 2016.11.06. 08:58:08

@srbeho: Sajnálhatod, hogy nem voltál ott, nagyon jó hangulatú este volt, fantasztikusak voltak a zenék. Mindjárt beszámolok róla bővebben.
süti beállítások módosítása