Gyönyörű volt a reggel. Kissé hűvös, a külső hőmérő csak valami 5 fok körüli értéket mutatott, de káprázatos a napfelkelte tündöklése a túlsó parton. Azért keveseknek adatik meg hogy amikor felkelnek (ráadásul hajón alvás után) ezt lássák. Bocs hogy hencegek, csak mutatom mitől kerültem azonnal emelkedett hangulatba ahogy kiléptem a deckre.
A házban még minden csendes.
Ilyenkor sétálni indulunk, Sz már vár a kertkapuban ahogy jövök be a hajóból, a rácsra kapaszkodva áll a hátsó lábain és extázisban csóvál. Ma szerencséje volt, pont jött Krisztike a Nelli kutyával, akivel nagy barátok, nehezen bírták a fegyelmezett menetet pórázon a szántőföldekig, de ott aztán elkezdődött a rohangászás a repcében. 
Rázoomolva
Nelli ivartalanított szuka, egyidős a Sz-el és lévén farkaskutya keverék rendkívül kemény harcos, azonnal torokra támad, Kriszti mindig rákiabál, mert fél, hogy kárt tesz Sz-ben, de fantasztikusak ezek az állatok, mindkettő nagyon vigyáz, hogy a játék ne okozzon fájdalmat a másiknak. A párharcban rendre Sz húzza a rövidebbet, így futásra fogja a dolgot, de abban meg ő a jobb, villámgyors és kitartó futó, őrülten cikáznak kilométereket. A napba már nem lehet belenézni, kelet felé csak a vakító fényesség.
Sajnos már a júliusi álláshoz képest vagy 30 fokkal jobbra van, jóval alacsonyabban ballag át az égbolton és a lemenő napban is 30 fokkal balra nézve gyönyörködhetünk a Duna felett. Mindazonáltal befejeztem a napkollektort
és ki is cipeltük J-vel a hajóra, ne legyen ott útban az "esernyő" alatt a munkapadon, de használatba már csak tavasztól kerül. Sajnos már a solarok is alig termelnek áramot, napközben ugyan amikor csak az élelmiszerhűtő az egyetlen fogyasztó még ellátják a hajót, de amikor kimegyek és égnek a lámpák, vizet használok (tehát be-kikapcsol a vízszivattyú) be kell kapcsolnom a parti tápot. Nem bánnám ha ennél kegyetlenebb arcát nem mutatná a tél, gyanakodva nézem a tornácon felrakásolt tűzifát kitart e tavaszig, ha nem lesz hidegebb mint a tavalyi volt akkor valószínűleg igen.
