Összevissza vizsgálnak immár hónapok óta, ez a makacs hurutos köhögés nehezen akar elmúlni, egészen pontosan egyáltalán nem. A legkellemetlenebb az egészben az, hogy gyenge is vagyok, kifulladt a régi töretlen energiám, fél nap alatt elfáradok, illetve már az erőfeszítésekre is nehezen veszem rá magam, olyan pihenkélős öregember lettem. A pillanatnyi diagnózis allergiás eredetű asztma, de ez persze még messze nem végleges. Szóval ez a rejtélyes kór rányomja bélyegét a teljesítményemre, vagy kimászok belőle, vagy így maradok, azzal vigasztalom magam, hogy lesz ez még rosszabb is. Végülis ha valaki 71 éves korára elfárad az akár természetes is lehet, hozzá kell szokni. Ez a blog ugye hajóépítő blognak indult, aztán lett belőle vidéki életmód blog és úgy tűnik most indul a, "hogyan zabálja fel az öregség az embert" blog. Ez is számot tarthat érdeklődésre, előbb-utóbb mindenkire ez vár. Na azért beletörődésről szó sincs, kedden meghozták a fát a stéghez, elég rendes anyag, mondjuk ha én válogattam volna ki a fatelepen akkor ennyi repedtet se hagytam volna benne, de azért nem panaszkodom, végülis épületfa minőség, nem asztalosárú. Nekiláttam bedolgozni, tegnap így nézett ki a már beszabott rész a bejáratnál.A munkát megnehezíti, hogy második napja viharos erejű dél-délnyugati szél fúj,
egy idő után az ember szédeleg tőle, a folyamatos térdelve, fejjel lefelé lógva munkától, meg a hányinger kerülget. Nemcsak a deszkák voltak rossz állapotban, a vasszerkezet is lemezesen rozsdás, le kell verni, raskétával kaparni, sikítóra fogott forgó drótkefével pucolni, majd festeni, mielőtt a deszkák a helyükre kerülnek, szóval ez se egyszerű, kb fele olyan gyorsan haladok vele, mint reméltem. Hogy legyen még mitől hányingerkedni, hatalmas haldögöket hord ide a szél,
ez egy olyan méteres darab a szomszéd csónakja mögött. Péntek reggel beszóltam a horgász egyesületnek, az ő dolguk a tetemek összegyűjtése, ki is jött valaki motorral megnézni, aztán annyiban maradt a dolog, mondjuk ebben a viharban biztos nem ül be senki a csónakba dögöt szedni. Ha már a meló nem megy kajakra, adunk a (kis)polgári létnek, tegnap Hűvösvölgyi Ildikó szavalt Reményik Sándor verseket, ma pedig Schubert pisztráng ötös és Brahms zongora trió kamarakoncert volt a Savolyai kastélyban. Első sorban ültünk erősködésemre, mert J nem szeret elől ülni, de végülis engedett az erőszaknak, hát, tudjátok, hogy egy csellóval milyen keményen kell dolgozni egy szegény nőnek az kegyetlen. Igazából igazságtalanság, hogy kiemelem, mert a többiek is kifogástalanok voltak, de a csellóval amit művelt a Kiss-Domonkos Judit azt még véletlenül se lehet "könnyű zenének" nevezni. Tessék megnézni azt a balkezet!
Vasárnap.
2016.04.17. 22:02 :: A Tengerész
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.