Hétfőn végre kész lettem a kis tetővel, amit még Karácsony előtt kezdtem el, csak közbeszólt a tél. Mármint hogy asztalon kész volt.
Namost mire összeállt, lett vagy 40 kiló, ami nem egy nagy súly ha súlyzóról van szó, de ez egyrészt terjedelmes, másrészt oda kell vinni a helyére és felemelni 2,5 m magasra és nagyon pontosan odailleszteni a már előre befúrt, a falból kiálló menetes csonkokra, szóval még a Fekete Lacinak se lenne könnyű. Bevallom féltem is kicsit a dologtól főleg hogy J se volt itt, hogy segítsen ( Pestre ment mamázni), ha a fejemre zúg az egész legalább legyen aki mentőt hív. De hát szőttem egy tervet és belecsaptam. Csigák, kötelek, szorítók, autóemelő, hosszú stánglik
és egy kicsit mindig mozdult, egy kicsit mindig feljebb ment és egyszer se vágott agyon, mire J már sötétben megjött majdnem a helyén volt, csak a csavarokat nem láttam már a sötétben, szóval ma kellett pontosan a helyére illeszteni. Szerencsére délutánra elállt az eső, igaz cserébe viharos szél lett ami majd lelökött a létráról, de akkor is befejeztem.
Az éle még kap majd egy bádogozást, illetve ide kapcsolódik majd még egy kisebb, a jobboldali tornác esésével megegyező szögű kisebb tetőcske, azzal lesz teljes a csapadékvédelem.
Ma finom ebédem volt, Behoék jöttek egy kisebb vödör saját készítésű szalontüdővel, felét mindjárt befaltam, J csinált hozzá mirelitből krumplikrokettet, mert zsemlegombóc sajnos nem volt hozzá.