Azt hiszem nem mondtam még, hogy azért parkolunk itt egyfolytában nyárvíz idején, szóval azért nem tudunk elindulni túrázni egy kicsit Amapolával, mert be vagyunk zárva az RSD-re. Nincs víz, egész pontosan kevés van a Nagy-Dunában, lassan második hónapja másfél méter körül van a vízállás Budapestnél http://www.hydroinfo.hu/Html/hidelo/hidelo_graf_duna.html , 2m alatt nincs zsilipnyitás. Így aztán csinálom amit épp kell és kedvem is van hozzá, amikor meg már nagyon melegem van, belevetem magam a vízbe. Kicsit hidegebb mint az elmúlt hőhullám idején, most "csak" 30 fokos a víz. Így azért ki lehet bírni. Miután eltüntettem a levágott ágakat, gallyakat, a lejárat melletti japán keserűfű bozontot kezdtem kiirtani. Ahogy a zöldet vágtam a machetával, kezdett látszani az ősi talaj ami alatta volt. Mit mondjak, fosszilis tejeszacskók, őskori Bramac cserép törmelék, levált talpú női cipő, rengeteg tégla és betontörmelék, na ebből állt a part talaja. Kiszedtem amit tudtam, megtelt egy 120 literes kukás edény a műanyag szeméttel, a sittet meg igyekeztem elplanírozni, hogy a szilárdja az alámosott partot erősítse, nem az a szabályos kőszórás, de nem igazán tudok mit kezdeni vele, amennyire eszközeim engedik megpróbáltam rekultiválni a szemétlerakót. Az így kialakított rézsűre a kertből érett komposztot talicskáztam, megszórtam műtrágyával, aztán fűmaggal és két napja kétóránként locsolom. Még nem igényli a fűnyírást. Ha működik a módszer, az egész partot ami előttünk van rendbe teszem.
Szétszedtem a beton járólapokból kialakított lépcsőt is ami levezet a stég bejáróhoz, mert életveszélyes volt a szétcsúszkált lapokon a járás főleg sötétben, ez még nem a végleges, de a tűző napon ebben a hőségben nem volt kedvem nekiállni betonba rakni a lépcsőfokokat, egyelőre földdel, téglákkal csináltam nekik alapozást. Amikor már majd kigyulladok, abbahagyom és úszom egyet. Nekiálltam az egyik szomszédasszonynak tyúkólat csinálni, nem egy közönséges ólacska, 3,75 x 2 m az alapterület három cellából fog állni, egy rekesz a baromfiaknak, egy az emunak, egy meg a bicikliknek. Beton tuskókon áll, a ferde talaj miatt a tegnapi napom ráment a 12 tuskó vízszintes síkba állítására. Ma összeállítottam az alapkeretet, rápróbáltam a padló OSB lapjait, majd visszaszedtem a lapokat és felállítottam a keretet, hogy az alját le tudjam holnap kenni Bonobittal.
Ezzel az oldószeres kátránnyal nagyon jók a tapasztalataim, az a fa amit ezzel beken az ember évtizedekig bírja korhadás gombásodás nélkül, még ha közvetlen érintkezik is a nedves talajjal. Itt meg ráadásul tuskók el is emelik a földtől. Stílusos a "munkaasztalom".
Ma meglátogatott Szabó Zsigmond, régi blogolvasóm, kedves feleségével és tüneményes kislányával, hozott kölcsönbe egy HP szkennert amivel profi módon lehet diákat szkennelni és ami a fő, ráérek visszaadni, szóval majd akkor foglalkozom a diákkal, ha rossz idő lesz, alighanem télen. Váratlanul érte őket ez a földi paradicsom amiben itt élünk, a gyerek elsőre nem akart bejönni a vízbe, de aztán alig lehetett kiimádkozni belőle, ahogy az E vizicsúszdáját is gyanakodva próbálta ki, de aztán felbátorodva nagyon tetszett neki a dolog. Pillanatok alatt összebarátkozott C-vel, meg Mária szomszédasszony Mogyi nevű kutyájával (aki egy kedves pumi, ebben a melegben kicsit melege lehet a téli bundájában)
és Jenőtől az emutól se félt.
