Hajónapló

Egyszer elhatároztam, hogy építek egy vitorlás hajót, azon fogok lakni és oda megyek a világban ahova kedvem van. Erről szól ez a napló. Az utolsó napok egyből megjelennek, a korábbiak az oldal legalján a "következő oldal"-feliratra, vagy itt a jobboldali doboz "Archivum"-feliratára kattintva. (javaslom a "Tovább" rovatot ahol hetes bontásokban lehívható) Ez a vitorlás még nem "Ő", de pont ilyen lesz . A neve AMAPOLA. Egy gaffos ketch akinek ez mond valamit, akinek nem, annak csak annyi, hogy egy retro hajó, mintha 100 éve épült volna. Küllemében a vitorlás hajók aranykorát idézi, azt az idõt, amikor a Panama csatorna még nem létezett, ezért a gõzhajók nem versenyezhettek a Horn fokot megkerülve a vitorlásokkal, mert nem tudtak útközben szenet felvenni és annyi nem fért beléjük, hogy megtegyenek egy utat Európa és a távolkelet között. Ezért az óceánok hullámait gyönyörûséges vitorlások szelték, és nem sejtették, hogy nem sok idõ múlva megtörténik velük az a szégyen, hogy árbocaiktól megfosztva, gõzhajók vonszolják õket szénnel és egyéb ömlesztett árúval megrakodva uszályként.... Nos hogy honnan a név? "AMAPOLA", az a múlt század húszas éveiben volt világszám, mely egyik kedvencem, (nem utolsósorban a Volt Egyszer Egy Amerika c. film Moricone- , illetve a Los Iindios Tabajaras délamerikai folk feldolgozás nyomán,de a három tenor is danolta ( http://www.youtube.com/watch?v=209Se4Dbm90 ) valamint egy régenvolt hondurasi egzotikus tengeri kikötõ. Amúgy spanyol szó és mákvirágot illetve pipacsot jelent, ami anyám kedvenc virága volt, csak vadon él, ha leszakítják azonnal elhervad, hiába teszik vízbe. Nem mellékes elõnye, hogy a kikötõi bejelentkezésekkor könnyen betûzhetõ, minden náció ki tudja mondani, nem úgy mint tengerész koromban amikor lebetûztük a "PETÕFI" büszke magyar tengerjáró nevét mondjuk Szingapúrban ( papa, echo, tango,oszkar, foxtrott, india) hát aztán ezt ahogy a kínaiak kimondták...., nem tudom ki ismert volna rá. Szép, szép és nemzeti büszkeségünket tápláló, egy magyar név, de csak itthon használható mondjuk ilyen mint a Csokonai, vagy Ady, vagy, hogy tovább idézzem a ténylegesen valaha létezõ magyar hajónévben megtestesült idoljainkat, Vörösmarty, esetleg Székesfehérvár. A tervezést, majd az építést 2004-ben kezdtem. 2006 január elseje óta csak ezzel foglalkozom. Pillanatnyi pozició: 47 fok 27 perc 35,60 másodperc északi szélesség, 19 fok 04 perc 29,97 másodperc keleti hosszúság. Fentieket sok évvel ezelőtt írtam. Időközben sokminden változott. Rájöttem, hogy a hajózást nagyon szeretem, de sokkal jobban szeretek építeni valamit. Miután a hajónak kell egy kikötő, lett egy saját ház kikötővel Ráckevén, azt építem fejlesztem mostanában, tehát a hajóblog életmódbloggá változott.

Friss topikok

  • A Tengerész: @Műszaki: Na ez az a hülyeség amért nem gondolom követendőnek ennek a srácnak az elképzeléseit. ww... (2024.03.07. 19:50) Hétfő.
  • KAMA3: Én bevallom őszintén, hogy erre az időre (félig szándékosan) felfüggesztettem a blogod olvasását, ... (2024.03.01. 09:56) Csütörtök.
  • A Tengerész: @Ha nem írok ne válaszolj!: Már lezártam. Majd építek egy ferde rampát amin feltolom a talicskát. ... (2024.03.01. 00:31) Szerda.
  • A Tengerész: @Paduc: Rémlik.... (2024.02.25. 02:14) Szombat.
  • A Tengerész: @akiga: Igen tudok róla. (2024.02.23. 08:39) Szerda.

Linkblog

Kedd.

2014.11.18. 09:17 :: A Tengerész

Na akkor betűméret hála Solidaritynek kipipálva. A "tovább>>" funkciót helytelenítőknek meg majd úgy próbálok segíteni, hogy igyekszem valami kép után beszúrni, akkor emlékezetesebb lesz, hogy "ja ezt a képeset már olvastam/még nem olvastam". Ha meg kétszer olvas valamit mert elfelejtette, akkor nem figyelt eléggé, ami ugye elítélendő, tessék figyelmesen olvasni! Szóval a magam módján odafigyelek, hogy ami lehet jobb az legyen is! Most pl ilyen az idő.2014 nov.18. 002.jpg

Na hát ez csakugyan lehetne jobb is, de sajnos ez kívül esik a hatáskörömön. Ami a képen látszik az az "asztalosműhely", roncs kamionponyvával takarva, az eső szakad, szóval ma alighanem szó se lehet famunkáról. Ugyanez volt a helyzet a vasárnap nagyrészén, kitakartam, kipakoltam, belekezdtem, megered, elpakoltam, betakartam, és mindezt háromszor. Aztán feladtam, szóval az előszobát sajnos nem tudtam abbafejezni, pedig nagyon szeretném már ha túllendülhetnék rajta. Tegnap szomorúság volt. Jordán Gabit búcsúztattuk Farkasréten. Egyszer régen megfogadtam, hogy nem megyek temetésre, csak ha majd engem visznek, mert egyszerűen megvisel. Én nem tudom ezt egy szokásos társadalmi eseményként megélni, lesújt, rossz gondolatokat kelt, nagyon elszomorít, menekülnék az egész elől, söpörném a tudattalanba a halált. Lehet hogy ez túlérzékenység, vagy közönséges gyávaság, nem tudom. Most mégis kivételt tettem, valahogy olyan érzésem volt, hogy adósa vagyok Gábornak, valamit nem zártunk le, még tartozom neki egy látogatással, miután ő többször látogatott meg engem Amapolán. Persze mindez hülyeség de hát ki vagyok én, hogy mindent megmagyarázzak amit csak érzek? Szóval kimertem a csónakból a felgyűlt esővizet, átmotoroztam a túlpartra, és HÉV-vel mentem Budapestre búcsúzni, egy-egy pillantást vetni a rengeteg régi megöregedett ismerősre, bizony volt akit alig ismertem meg, pedig annakidején akár egy hajóban is ültünk, vagy legalábbis sokat láttuk egymást a versenypályákon. Még meglátogattam a lányomat, aki nincs túl jó bőrben, agyondolgozza magát, pedig nem igazán egészséges, szóval pocsék volt a hangulatom, sötétben tértem már haza, két halőr várt a stégen erősfényű elemlámpával világítva (először azt hittem J vár ilyen díszkivilágítással megkönnyítve a kikötést már vízközép óta kísérve a mozgásom), mert gyanúsnak vélték  ahogy átmotoroztam a túlpartról, elég kurtán intéztem el őket, bár nem voltak se erőszakosak se barátságtalanok, sőt kifejezetten udvariasak, de hát nem tehetek róla, nem voltam virágos kedvemben. Most meg itt ülök, nézem a randa világot odakint, eső veri a kertet, a hajót  a stég mellett, ami vigasztaló, a jó meleg cserépkályha tőlem két méterre és J aki vidáman reggelizik mellettem. És az a tudat persze, hogy mindezt ami minden rossz mellett, sőt ellenére van, én hoztam létre. Jó nekünk itt nagyon.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amapola.blog.hu/api/trackback/id/tr126911947

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jonathan 2014.11.18. 17:45:37

"...Most meg itt ülök, nézem a randa világot odakint, eső veri a kertet, a hajót a stég mellett, ami vigasztaló, a jó meleg cserépkályha tőlem két méterre és J aki vidáman reggelizik mellettem. És az a tudat persze, hogy mindezt ami minden rossz mellett, sőt ellenére van, én hoztam létre. Jó nekünk itt nagyon..."

Ez az egyik legszebben hangzo realista arspoetica.

solidarity 2014.11.18. 18:06:07

Kívánom a borús állapotok rendeződését, bár ami az idő járását illeti, arra úgy tűnik még csütörtökig várni kell.
Mint ígértem, küldöm a comment szövegek megnagyobbításának módját.

Hasonlóan az előzőhöz ezt is a sablon CSS-ben kell elvégezni,
az 505-ös sorban a sortávot módosítva, az 525-ösben pedig a font-size kódot kell beszúrni:

div.comment
{
padding: 8px;
height: 1%;
border-bottom: 5px solid white;
border-top: 1px dotted #cadce8;
line-height: 12px; -----> line-height: 16px;
}

div.commentText { margin-top: 4px; color: #6a6a6a; font-size: 12px}

Végén a mentés most is fontos.

Mészáros Katalin 2014.11.19. 23:21:41

Ön - mint ez a kiváló bejegyzés szintén bizonyítja -tud is, szeret is írni. Szerkesszen e blogjából könyvet, azzal jól telik az idö, ha nem lehet "mesterkedni". A depresszió eluralkodását meg lehet akadályozni!
süti beállítások módosítása