Hazudnék ha azt mondanám, hogy hűdepihent vagyok, mert ma is egész nap dolgoztam, de nekiállok ledolgozni a restanciát. Szóval a legfontosabb, Kata lányom jól van, műtét után 7 nappal hazavittem a kórházból, akkor még elég gyenge volt és erős fájdalmai voltak, de hát ez természetes. Négy nappal később kiszedték a varratokat, azóta eltelt még újabb négy nap, az erőnléte sokat javult, nagyon reménykedek benne, hogy ezt a dolgot kipipálhatjuk. Az egészségügyről, miközben a dolgok történtek, egy hosszas blogbejegyzést akartam tenni, de mostmár csak legyintek. Részletezhetném, mikor, hogyan "nyúltak mellé", de minek? Ami a legrosszabb az egészben, hogy a rendszer alapjaiban olyanná vált, hogy aki lelkiismeretesen végezné is a munkáját azt se tudja. A legmegalázóbb, hogy valósággal könyörögni kell bármiféle információért, holott végsősoron az ember életéről van szó. Te csak egy munkadarab vagy a szervizben, ők valamit mesterkednek veled, te ne kérdezz, ne okoskodj, ne javasolj, neked kuss. Ha valamit akartam kérdezni egy fehérruhástól, akkor fel kellett vennem mellette a futólépést és menet közben érdeklődni, de a képén láttam, hogy 1. nem figyel, 2. azon töri a fejét hogy rázhatna le mielőbb. Beleírták a zárójelentésbe (naná, benne van a szoftverben), hogy "...a beteget tanácsokkal ellátva bocsátottuk ki..", ez a gyakorlatban úgy nézett ki az utolsó viziten, hogy "ja, maga ma megy haza" és máris rohant tovább az orvos. Beleírták a zárójelentésbe, hogy "......gyógyszer szedése még egy hétig szükséges", de nem írta fel neki senki receptre, még szerencse, hogy kisütöttük, hogy ez nem is gyógyszer hanem egy véralvadásgátló injekció, amit nem adnak a patikában, még akármilyen orvos se írhatja fel, csak sebész szakorvos, na ezért futkostam még egy fél órát amíg szabályos fizikai kényszert alkalmazva sikerült megoldanom a dolgot. A varratszedés után arra már nem futotta a gondoskodásból, hogy egy fedőkötést tegyen valaki a sebre, csupa vér volt a fehérneműje a gyereknek amire hazaért. Azt kell mondjam az Argay Gyuri állatorvos barátom a megboldogult Kormi cicát gondosabban látta el mint a lányomat a magyar állami egészségügy. Miközben folyt a kórházba szaladgálás csomagoltunk a lakásban. Ez így leírva egyszerű, de fizikailag elég megerőltető volt. Így ment le a cucc a másodikról.
Majd az összegyűlt bálákat kisofíroztam a hajóra. Ott, miután dugig megtelt minden a cuccokkal, már nem volt hely aludni, ingáznom kellett a lakás, a kórház és a hajó közt, ahol a macskát kellett naponta etetni, bár jobban jártunk volna ha Kormit inkább hazavisszük a lakásba, akkor még most is élne. Aztán szerdán még felputtonyozva kitámolyogtunk Amapolára, elbúcsúztam mindenkitől akit értem, délben beszedtük a köteleket és elhagytuk Budapestet. Baj nélkül megérkeztünk Ráckevére a kikötőhelyünkre és mire ránksötétedett, nagyjából elhelyezkedtünk a házban éjszakázáshoz, merthogy a hajón alvás annak teherhajó mivolta miatt továbbra is lehetetlen volt. Másnap hatalmas kipakolásba kezdtünk, J kicsit nehezebben viseli a megpróbáltatásokat, eléggé megviselte a derekát a folyamatos emelgetés, cipekedés, én viszont hálistennek nagyon jól bírom, a jelentős fogyás ellenére szinte megerősödtem, mára kiürült a hajó és a holmi kétharmad része fent van a padlásszobában. Tiszteletünkre (meg a múltkori nagy locsolás eredményeként) az elhanyagolt kiszáradt kert is életjeleket mutat, kinyíltak a krókuszok és a ciklámenek, holott ezek a tavasz hírnökei. 
No és az új macska. Hát úgy sziámi cica ahogy én néger vagyok, egészséges keverék, mi meg nem vagyunk rasszisták. Vagy rohangászik és ugrál, vagy alszik, vagy eszik, szóval pontosan úgy viselkedik, ahogy egy kölyökmacskának kell. Villámgyors, szemmel szinte követhetetlen, egyik pillanatban itt, másikban ott van, mindenre felmászik és mindent játékszernek tekint. Kedvenc pihenőhelye J fotelja a párnával,
ahonnan akkor se távozik, ha J beül tévézni, vagy vacsorázni.
Ha J nagyon hátradől, akkor kis nyöszögéssel jelzi, hogy ez nem tetszik neki, de mozdulni nem hajlandó onnan. Amúgy bárhol elalszik ahol rátör az álom, nagynéha még az is előfordul, hogy magától bevonul a helyére.
A szabadba még nem mehet ki, bár minden alkalmat megragad a szökésre, még messze nincs meleg téli bundája, amikor a fűtetlen konyhába kiszökött akkor is remegett a hidegtől.
