Tegnap arrébb kötöttűk kicsit Amapolát, mert csáklyával megmérve hátul a vízmélységet ipegcsakhogy megvolt ami kell. Ha kicsit lejjebb megy a vízszint máris felül a kormány, ráadásul a tapogatásból azt éreztem, hogy itt kivételesen nem tiszta iszap van a fenéken, hanem valamennyire kavicsos a meder, nem szeretném ha macerálná a kormánylapot ahogy mozog a hajó. A ráckevei hatalmas nyugalom után kifejezetten zaklatottnak érezzük a környéket, az időnkénti, hullámaikkal billegtető motorcsónakokkal, a távolról ideszűrődő városzajjal és akkor még, Pünkösd lévén, a közmunkások hada még itt sincs a parton. Mindenesetre "J" parti virágosládáit távollétünkben arrébbpakolták és "bájdövéj" a permetezőflakonját a bekevert levéltetűirtóval ellopták. Nem nagy gond, apró kár, csak bosszantó. Mondjuk, pláne ahhoz képest, hogy tegnap délután itt volt látogatóban Petricskó Péter régi kollégám és mancsaftom feleségével Évával, na neki az autóját lopták el nemrég, pedig szuper elektronikus védelem, volt benne, szóval ehhez képest a permetező nulla a századikon, sőt minuszkár (matematikailag ne értelmezzétek ez most képes beszéd volt). Tegnap alaposan lecsutakoltam az itthagyott gumicsónakot, mert alulról rendesen bealgásodott, belül meg tele volt esővízzel és a fákról hulló növényi szutyokkal. Szívem szerint megválnék tőle, mert Mákvirág elég nekünk, két boci sok egy hajóra, de "J" ellenzi a dolgot, mert ha horgonyon állunk és én kimegyek a partra az egyik bocival akkor ő be van zárva ha nincs egy másik neki ott. Az persze más kérdés, hogy soha nem jön ki egyedül, inkább odatrombitál engem, hogy vigyem ki. Kipróbálok egy dolgot, illetve már ki is próbáltam, csak majd idő kell, hogy kiderüljön működik e. Miután fáradságos munkával és nem mellékesen dörzsiszivaccsal eltüntettem a már érdesre keményedett algatenyészetet a csónak fenekéről, az egészet lepasztáztam saját fejlesztésű kencével, amit bizonyos faalkatrészek kezelésére találtam ki, de ott nem vált be. Ez méhviasz terpentinnel összefőzve. Amúgy az illatáról azt gondolom, hogy azonos a valaha régenvolt Tangó pasztával, ha a nagyon öreg olvasók emlékeznek még rá. Ettől azt várom, hogy kevésbé tapad meg rajta az alga, könnyebb lesz lesikálni. Miközben csiszatoltam a feneket eszembe jutott, hogy első vízijárművemet is Tangó pasztával kezeltem, ez egy lengyel gyártmányú Neptun gumikajak volt. Akkor ezt az öregebb csónakosok (olyan 19 éves körül voltam amikor kezdő fizetéseimből összespórolt pénzemből megvásároltam a rettenetes összegbe, emlékeim szerint 5000 forintba kerülő kajakot) tanácsára tettem. Mostanra én is egy öregebb csónakos lettem, meglátom az újrafeltalált módszer működik e.
Nézem a Mavir honlapján ( http://www.mavir.hu/web/mavir/elokozvetites1) a madarakat, Hajnal és Samu túlesve az anyakönyvezésen, immáron gyűrűvel a bal csuklójukon, gyönyörűen megtollasodtak, próbálgatják szárnyaikat, szerintem egy héten belül kiröppennek a bádogfészekből.
12:44 Hol esik, hol abbahagyja, vígasztalan az idő. Már álmosodom is. Arra volt csak jó a délelőtt, hogy végre kitaláltam a "doghouse/dodger" sátortető, védőponyva rendszer milyen lesz Amapolára. Leskicceltem, idekopizom a fényképet a vázlatról. Hogy mi lesz a továbbiakban 13 nap múlva a képek berakásával a blogba azt nem tudom, mert most kipróbáltam és az új szerkesztővel továbbra se tudok képeket berakni ebbe a naplóba. Ez a régi program egyszerű és világos, az újnál hiába kattintok a megszokott ikonra bead egy salátát ahol nem találom amit keresek. Van egy rakás "help" oldal, ahol olyan szoftveres bikkfanyelven fogalmaznak mindent, hogy egy kukkot se értek belőle. Nyilván megalázó lenne közérthetően, az egyszerű felhasználó által is érthető módon fogalmazni, még valaki képes lenne azt hinni, hogy a csinálók "közönségfilmesek" a "felhasználók uszályába" kerültek, kezd elmenni a kedvem ettől az egész blogolástól.
18:47 Délután kisütött a nap. Lemásztam a hálókabin padlója alá és megnyomtam a tönkcső zsírtöltetét. Ehhez meg kellett küzdenek a szar kínai zsírzóprésemmel, ami magára hagyva mindig a dugattyú mögé utasítja a zsírtöltetet, miközben félig van anyaggal, de a dugattyú leérve a henger fenekére nem továbbít több anyagot, csak üresben klattyog a nyomókar. Sokadszorra szétszedtem, kivakartam a zsírból a rugót és sikítóval levágtam belőle két menetet, hátha ha gyengébb lesz megszűnik a jelenség, de sok reményt nem fűzök a dologhoz. Mindenesetre alaposan megnyomattam a tönkcsövet, miközben alapjáratban forgattam a tengelyt, hogy átjárja a zsír a csapágyperselyeket. Még be se fejeztemm a decken lévő nagy satuban a zsírzópréstuningolást, máris beindult az eső, nem győztem elpakolni, ponyvát csukni. Szeszélyes évszak a május. Visszatérve a szalonba ismét futottam egy kört az új blog admin felületen...két sikertelen próbát a végén még leirtani is csak a régi formátumba visszatérve tudtam. Lehet, hogy nemsokára vége ennek a hajónaplónak?
