Juhééé! Heuréka! (meg ilyenek) Összeforrt a csontom! Parádés képet mutatott a röntgen,  a sajkacsont jobb mint újkorában. Az orvossal jót hülyéskedtünk, a végén elkérte az átalakított gipszet, még azt is felajánlotta, hogy cserébe meghív egy kávéra, de miután sose kávézom nem éltem a meghívással. Azt csinálok a kezemmel amit akarok, persze azért a túlerőltetés nem ajánlatos, de a szervezet azt úgyse hagyja a jótékony fájdalom megakadályozza, hogy kárt tegyek az "új" kezemben. Persze erőtlen és mozgatásában a csuklóízületek 12 hetes kényszerpihenője miatt korlátozott a bal kezem, de ez a használatban hamar javulni fog. Elmentem rehabilitációs gyógytornára is, de nem tudva mikor kezdődik, éppen negyed órával lekéstem, így csak az ajtóból néztem, hogy a többiek hogy tornáztatják a kezüket, de szerdán megyek immáron időpontra és megtanulom, hogyan tudom mielőbb teljesen rendberakni a kezem. Mindenesetre fele ennyire se tartanék, ha nem  dacolok a jótanácsokkal  és hagyom magam lebeszélni a műanyag gipsz leszedhetőre való átalakításáról. Szóval a makacsságnak is megvannak az előnyei. 

Délután folytattam (immáron kéjes örömmel használva a bal kezemet) az evezők famunkáját, újabb léceket ragasztottam össze, mert ahol csomó van a fában azt kivágom és ferde illesztéssel összetoldom a helyét. Nem akarok csomót hagyni a fákban, mert kecses vékony, rétegelve ragasztott evezőket akarok csinálni, viszont nem szeretném ha eltörnének, ha alaposan bele kell húzni.

Farsang időszak van, ahogy hallom a rádióból. Persze mi savanyújános magyarok ezt észre se vesszük. Eszembe jut Murau. Ez az osztrák síparadicsom úgy 25 éve lett a magyarok által felfedezett hely. Én ott voltam az első felfedezők közt, éppen farsangkor. MINDENKI beöltözött valami mókásba az egész városban.  A kukásautóval bohócok vitték a szemetet, a boltos, a postás, a cipész a cukrász (a búr a búr a búrkalapban) mindenki valami jelmezt hordott. A kocsmákban kiöltözött (beöltözött?) népség mulatozott, aki netán nem viselt valami mókás jelmezt azt a külön e napra aranyos egyenruhába öltözött "faschingpolicájok" megbírságolták! Nem volt kibúvó! Ha valaki elfelejtett beöltözni az keményen fizetett. Nekem külön jól esett a piros bohóc orr amit felgumiztam, mert az erős napsugárzás megégette arcom kiálló férfias díszét. Egy savanyújánost láttam, valami öltönyös átutazó németet, aki kikérte magának és elhajtotta a közegeket, akik ilyenkor valami jótékony célra fizetik be a nap végén a befolyt büntetéspénzt. Szóval vidám egy hely volt. Hogy micsoda emelkedett lelkierő kell például ahhoz, hogy egy valóban csúnya öregasszony beöltözzön...na minek? Vasorrú bábának! Élveztük a helyiek vendégszeretetét, ami persze nem volt önzetlen, azért etettek itattak minket, mert azt remélték (és milyen igazuk volt!), hogy majd odaszoknak a magyarok, ha mi elvisszük a hírüket. Amúgy én egy barátom révén kerültem be a "kezdő csapatba". Akkoriban volt a TSz-ek "melléküzemágban" történő tágítgatása. Nos a Vörös Október Termelő Szövetkezetnek Mausz Gotthárd csinált egy turisztikai, főleg lovas, melléküzemágat. Később ebből lett a Pegazus Tours. Szóval a TSz buszával felkerekedtünk felderíteni Muraut és a sípályákat. Csodás hetünk volt. No ennyit a farsangról!