Tegnap, miután végeztünk a víztöltögetéssel, még egyszer kigereblyéztem az addigra pár milliméterre befagyott jeget a lékből. Ennek eredményeképpen ma reggelre csak 2cm vastagra fagyott be, aránylag nem volt nehéz feltörni. A célszerszám az ásó, hegyével a jég felől bevagdosni és megfeszíteni, hogy letörjön a hajó felőli oldal. Utána gereblyézni kifelé a törmeléket. Egy óra alatt megvoltam vele. Ebédhez menet ismét feltörtem immáron csak gereblyével és kiszedtem a kb 4-5mm vastag darabokat, ez nem tartott 10 percig se, majd délutáni műszakból hazatérve vacsorázni 19:20-kor megismételtem az eljárást. Ha tökösebb lennék most (0:16) ismét kimennék és akkor reggelre nem tudna annyira se megvastagodni, mint ma reggelre tette, de semmi kedvem beöltözni a pizsama tetejére és kitópálni a jégre. Jönnek itt az ötletek PET palackról, meg Hungarocellről, csak egyik sincs éppen kéznél, amire megszer(v)ezném el is olvad a jég, mert azért remélem a tavasz nincs már annyira messze. Addig meg marad az erőszakos megoldás. Most előszedtem a Kádár féle "Hajósmesterség" könyvet, hogy megkeressem benne a téli telelésre nem ír e valami okosságot, de egyelőre nem találok róla semmit, pedig ebben a könyvben aztán minden benne van, még az is, hogy kell dobóhálót csinálni, ha a hajósnak épp kedve támad egy kis rabsickodáshoz. Többen jöttek az általam is ismert megoldással, hogy búvárszivattyú a hajó alá, amivel forgatva, a felszínre áramoltatva az alul melegebb vizet meg tudnám akadályozni a befagyást, de 1.a villanyszámla nálam nem cégköltség, hanem nyugdíjat terhelő kiadás, 2. ha jól felolvasztom elvékonyítom egy szabálytalan, meghatározhatatlan körzetben a jeget, hogy járok ki a partra? Mert most tudom, hogy a 30 centis lék mellett már 20cm vastag a jég, nyugodtan oda állhatok a szélére.
Ma miután végeztem reggel a jegezéssel, végre folytattam a munkát bent a műhelyben. Felcsavaroztam a vörösréz síneket a fenékre, lecsiszoltam, kigletteltem amit kellett, Késznek nyilvánítom a feneket is. Nem mondom, hogy nem lehetne még rajta simítani, polírozni, de azért ez nem egy versenyhajó, elég a cicomából! Festeni kell még kívül-belül, aztán evezőket, svertet, rudazatot és vitorlát csinálni hozzá.
Ma itt volt Mihalik Péter és hozott kéménykormozó vegyszert amit a tűzre téve kiég a kéményből a lerakodás. Este be is raktam egyet a lángok közé, merthogy lehet, hogy megint kezd leszűkülni a füstcső, lassan kiismerem a kályha lelkivilágát, ahogy gyullad a tüzelő, ahogy éled a láng, pontosan mutatja hol tart a rendszer huzatilag. Nem akarok fecsegni és többet mondani, mint amit Péter itt a kommentjeiben már elmondott, így csak annyit, hogy a jó Isten adjon Cinikének egészséget!
