Akit érdekelnek még részletek a tegnapi computeralkatrész importból az a tegnapi commentekben utána olvashat. Nekem ugyan a tegnap még ma van, mert idáig írtam a blogot "tegnap" és ma meg folytatom, merthogy közben elmúlt éjfél. Berakok egy meseoldalt, aztán mostmár tényleg lefekszem.
Tegnapelőtt volt egy hozzászólás a „tintanyalók”-ról Van benne sok igazság. Boldogult ifjúságom idején volt egy híres könyv, a „Parkinson Törvényei”. Szerzője Cyril Northcote Parkinson, akiről mindezidáig meg voltam győződve, hogy legalábbis közgazdász zseni, de most, hogy helyesen írjam le a nevét kicsit meggoogliztam és meglepődve látom, hogy történész professzor (méghozzá hajótörténész!), volt a háború alatt vezérkari őrnagy, de leginkább író volt. Nos annakidején tátott szájjal olvastam és megdöbbenve nyugtáztam, hogy a kapitalizmus legalább akkora lapát sz@r mint a szocializmus, csak éppen másképpen az. Többek közt, és ez az ami beugrott, ecsetelte, hogy a brit gyarmatügyi hivatalnak akkor amikor Nagybritannia területének az ötvenszeresét tették ki a gyarmatai, 42 tisztviselője volt. Amikor a gyarmatok területe az anyaország területének a felére zsugorodott, akkor a hivatalban 475 tisztviselő tevékenykedett. A számokat most bevallom „légbőlkaptam”, mert 40 év távlatából nem emlékszem pontosan, de ilyesmi arányon akadt fenn a szemem. Szóval a hivatal hajlamos szaporodni, íróasztal íróasztalt fial, egyetlen bürokrata sem képes elképzelni, hogy nélküle is működne a világ. Ráadásul minden bürokráciát a bürokratáknak kéne leépíteni, ami nonszensz. Én azok közé tartoztam, akik remélték, hogy a számítógépek majd csökkentik az irodai papírmennyiséget. Nos nincs nagyobb papírpocsékoló, mint a PC egy nyomtatóval összekötve. Ráadásul csak a legfinomabb papír jó neki. Aztán ha egy fénymásoló is van a közelben!!!
Nos ide csatlakozik a Toldy Miki jegyezte mai három történet. Íme az első:
Te megemlítetted az "újítási versenyt" (mármint hogy én egy korábbi mesémben), én most a másik, ha lehet, még nagyobb őrültségről írnék, a "szocialista brigádverseny"-ről. Amit a tengerésznyelv mindközönségesen és teljes joggal a "hazugságverseny" kitüntető címmel illetett. Ugyanis az volt á-tól zet-ig!
Mást ne is említsek, a "Budapest" m/s, hót lusta kápóm esete, aki a géptérben történtekről csak a piszkozati naplóból értesült, ugyanis az volt a mániája, hogy a "rendes" gépnapló "Megjegyzés" rovatába csak ő írhatott bele, hogy "szép legyen", kimásolva, nem is kicsit kikozmetikázva a külön füzetbe vezetett napi tevékenységek bejegyzéseit.
Nos, „HF” kiadta az ordert, "chief, állítsa össze a szocialista munkaversenyről az elvégzettek listáját, az óraszámoknál nyomja meg a tollát, de rendesen!"
A parancs szerint föl lett sorolva minden, amit egyébként is, mint normális hajóviteli munka el lett végezve, nem volt abban semmi "fölajánlás", csak rendes "jó tengerész gondosságával" elvégzettek. A munkaórák beírásánál csupán arra figyeltem, nehogy több legyen, mint a létszám szorozva napi munkaidő+ némi túlóra.
Fölvittem a kápó kabinba, az öreg ránéz a végösszegre. "kevés"! - és elveszi a kezemből a papírt. Majd "kiigazította" a munkaórákat és így lett elküldve. Már a "Hungária" m/s-en üzemvezetősködtem, amikor az egyik fizetési lapon igen szép extra összeget látok, melléírva: "szocialista brigádverseny I. hely" A kutya nem vette észre, hogy az órák száma szerint mi más világban voltunk, ahol a nap legalább negyven órából állt!
A második történet hőse azóta ugyancsak a felhők között hajózik már, Kacsenyák Karcsi bácsi, az eset idején gépüzemvezető, ahogy ugye minden blogolvasó már kívülről fújja; „kápó”. Mint minden tisztességes becsületes műszaki ember, gyűlölt mindenféle papírmunkát, adminisztrációt. Mit mondjak? A gyűlölet szó kevés ide…megvetette a helyes kifejezés. Na de folytassa a Miki:
Karcsi bátyánk egy aranykezű mesterember volt, a motorok nagy szakértője, lévén a Ganzból került a tengerhez. És valóban arany volt a keze, olyan dolgokat megcsinált, amire nagy javítók sem igen mertek volna vállalkozni. Mint ilyen, ha lehet, még jobban utált mindenféle papírral végzendőt, legszívesebben átpasszolta a beosztottaknak, hagyják őt ezekkel a marhaságokkal békén. Ő végzi a dolgát, nem irodista!
De ami muszáj az muszáj, nagy kínkeservesen összehoztak egy "hazugságlistát" ők is, ezzel letudva a "kötelezőt". Telnek az évek, az egyik "szocialista brigádverseny" kiértékelés után kegyetlenül lecseszik az öreget: "Ez volt tavaly is beküldve, hogy gondolja!!!"
Az öregúr értetlenül fölhúzza a vállát: "Mi bajuk ezeknek?! Három évig jó volt, most mit akarnak?!!!"
A harmadik mese nemcsak a papírmunka gyűlöletéről szól, hanem annak az annakidején gyakori tengerészmondásnak az eredetére is fényt derít, hogy: „Na az kap egy üveg Whiskeyt!”. Ez olyankor hangzott el, ha valami elképzelhetetlen dologról esett szó. „Ha azt valaki megmondja…” „Ha azt valaki megcsinálja…”
És akkor ismét átadom a szót a mesélőnek, szereplők :Gaál Pista kápó és Forgács Emil a Tengerhajózás akkori főmérnöke (igen, a Charlie bácsi és a telefon meséből már ismerjük).
G.P. (nem egyedüliként) borzalmasan utálta a havi gépüzemi jelentést írni - nem csodálom, ocsmány egy elfoglaltság volt - és meggyőződése volt hogy a kutya sem olvassa el a "fúrótoronyban", csak belökik a hajó dossziéjába. Egyik ilyen alkalommal kb. a szöveg felénél beszőtte a "kap tőlem egy üveg gin-t, (ekkor ez volt a favorit tengerész ital, a "Gordon's dry gin") aki eddig elolvasta!"
Postázás valahol külföldön, pár nap eltelik, távirat a güv-nek: "kérem, ne felejtkezzen el a gin-ről hazajövetelekor! Forgács+"
15:56 Ahányszor csak kimegyek a deckre azonnal visszajönni van kedvem. Hideg van és viharos a szél, egész elszoktunk a széllökésektől, hogy himbálja a hajót. Tegnap dél-délkeletivel kezdett, ami mára felerősödve keletire fordult. Jó lenne már kint tevékenykedni. Olvasok, alszom, olvasunk alszunk. Rádiókat hallgatok. Már csak szelíd derűvel hallgatom a legújabb híreket. Széll Kálmán nemmegszorító terv, Széchenyi fejlesztési terv. Mindenki tudta, hogy meg kell húzni a nadrágszíjat (először Rákosi Mátyástól hallottam az első három, vagy tán ötéves tervben, azóta is megy a húzd meg-ereszd meg) de a Fidesz nyert azzal hogy erre semmi szükség. Na most előóvakodtak vele mégis. Persze az "igazi" hogyantovább még nem látszik. Addig is egy kis gumicsont a népnek, lesz Elvis Presley tér! Hurrá ! Mondjuk akiknek emiatt jópénzért lakcímkártyát kell cserélni, nem lesznek boldogok. Hallgatom a rádióban valamelyik államtitkár (nem az Illés Zoli, azt a seggfejet ismerem) nyilatkozik, hogy a Duna, meg a hajózás, hogy nem szabad a környezetvédelmet a hajózás igényeinek alávetni, abba kell hagyni a kotrást... Abból amiket mond, hallom, hogy fingja sincs a dologról, de megetették a méregzöldek. Már csak legyintek. "RP"-vel elmélkedünk ilyesmiken Emailekben. Valaha dirigált az uralkodó. Ha szerencséje volt az országának volt esze és megválogatta a vezető gárdáját, működött az ország. Persze ehhez kellett a főurak akarata is, II József hiába előzte meg korát, elgyengülve halálakor mindent visszavont. Nekünk egyszer volt piszok szerencsénk. A kiegyezés után egy ország épült fel a semmiből pár évtized alatt. Tudósok mérnökök megmondták a hülyéknek, hogy mit hogyan. Ehhez kellett Deák, Széchenyi, meg a többiek, akikről a belváros utcái elneveztettek. A világ a nagy demokratizálódás során... helyesbítek, a fehérember világa folyamatosan elvesztette az erejét. A fenenagy demokrácia lehatolt az iskolákba, már nem kötelező tanulni, a "poroszos" tudáscentrikus oktatást felváltotta a szabadon szárnyaló intellektuális hülyeség szabad kibontakoztatása. Le a tanárokkal, le a tudással! "RP" ezt írja Ausztráliából: "Valahol olvastam hogy igazából az elmúlt 15-20 évben demokratizálódott minden; iskola, kultúra, rádió, TV stb. Előtte “elitista” volt, mondták elitélőleg. Hát ez az. A média azok “oldalán van” akik megbuktak fizikabol. Az a menő. Jó, mondjuk nem köpjük le aki nem bukott meg, csak lenézően mosolygunk. Angolul sok jó szó is van rajuk: geek, nerd stb. Szóval hülyének lenni az menő". Nincs mit hozzátegyek. Ezek a gyerekek ezzel a szorgalommal, ezzel a megszerzett tudással a reformkorban éhen pusztultak volna. Déri, Bláthy, Zipernovszky (a transzformátor feltalálói), Jedlik Ányos, Mechwart András, Pattantyús Ábrahám seprűvel kergették volna ki őket a laboratóriumukból, gyárukból, ha bemerészkedtek volna okoskodni. Nem így ma! Ők vannak többen, kezükben a média, kezükben a politika, kezükben a nemzet. Általános iskolában felsőtagozatos osztályfőnököm Gyuri bácsi ezt a Széchenyi idézetet íratta valamelyik füzetünk első oldalára, hogy "Kiművelt emberfők sokasága teszi a nemzet erejét.". Széchenyi forog a sírjában. Mondom...legyintek...Látszik? Kelemen Anna for president!
21:40 Szakad a hó. Már vagy 4-5 centi van a decken. Ennyit a tavaszról.
