Kihasználtam a ragyogó napsütést és elhoztam az asztalosoktól újabb hat darab raklapot. Felfűrészeltem és elraktároztam a tüzelőanyagtároló fóliasátorba az anyagot, valamint aprítottam egy vödörnyi gyújtóst és felvágtam baltával kályhaméretűre a korábban felfűrészelt bükkfa tuskókat. Alaposan meghordtam tüzelővel a cockpitot, kitart év végéig szerintem ami itt van, még a partra se kell kimenni tüzelőért, hacsak nem lesz folyamatosan minusz tíz foknál hidegebb. Reggelre, dacára a kinti hidegnek 13 fokra ment csak le idebent a hőmérséklet, egy reggeli begyúljtással egy óra alatt felment 30 fok fölé, majd délután ötre csökkent le 18-ra. Ekkor ismét betüzeltem, majd amikor már csak alig világító parázs volt a kályhában, olyan este 8 körül, ráraktam még két raklaplábat, hamarosan meggyulladt, felment olyan 36 fokig a hőmérséklet, kályhához már reggelig nem nyúlok. Ezeket a nagy hőmérsékletkülönbségeket folyamatos öltözéssel, vetkőzéssel kisérjük, de megszoktuk. Mindenesetre nem fázunk az biztos. Otthon egy vagyonba került a gázfűtés és állandóan fáztunk pullóverben jégergatyában, itt ilyen nem fordult még elő ezen a télen. Most már nemsokára éjfél van, a tűz ugyan már nem lángol, de a kályha még forró és 32 fok van idebent, szóval ma éjjel se fogunk megfagyni. Este elsétáltunk a Csepregi Gyuri stégjére és lefényképeztem Amapolát az ünnepi fényekkel, meg a várost a távolban. Karácsonyra állítunk majd fát a deckre és azt is kivilágítjuk.
