Reggel van, megvolt a kutyasétáltatás, reggeli (csak nekem, az ebállat csak egyszer, este kap enni), én már egyszer alámerültem a laposvas tákolmányaim egyikével odapróbálni a motorra, ennek a feladata a vízpumpából kilépő gumicső rögzítése lesz. Most pihenésképpen kicsit írok, közben a Tilos rádió szól, szeretem a fiúkat, meg az adást, de az a zenéiktől időnként a hátam borsódzik, azt a kecskeb@szató arab, vagy török muzsikát pl. amit most nyomnak kihagyhatták volna. Deni a korábbi komótos sétáról "húzósra" váltott, nem szeretem amikor vontat, időnként rá kell szóljak (ugye amióta meglépett szó se lehet póráztalanságról), ugyanakkor sajnálom, talán csak futkosni akar egy kicsit, ha sokáig lenne nálam konstruálnék egy olyan nyakörvet, amiből rádiótávirányításra kiesik egy horgony, megakadályozva a szökést. Eszembe jutott drága anyám, aki pici lánykorában mint angyalföldi mélyszegény családban élő gyerek kikerült falura "felhízlalásra" az egyház révén Reformátuskovácsházára, egy nyárra. Ott libát őrzött, répát egyelt, szóval megszolgálta a tartást és barátai csak a kutyák voltak, a parasztgyerekek kinézték maguk közűl a mezitlábas csenevészecske városi gyereket, és most a rég elporladt állatok nevét itt meg is örökítem, mert anyám mesélt róluk amikor kicsi voltam, Mitvisz, Pásztor, Figura, Rajna, Sipszi, Sobri, Viola. A Pásztor volt a legnagyobb, egy kuvasz, vagy komondor, hatalmas kolonc volt a nyakában és anyám mindíg szerette volna levenni, mert sajnálta ahogy lehúzza a fejét, de nem tudta a kis kezével kicsomózni, meg talán nem is merte, félve a büntetéstől, abban az időben nem bántak keztyűs kézzel a kicsikkel. Szóval gondolom a Pásztor is elszaladt korábban, ezért kötözték a nagy tuskót a nyakába.
Most este fél tíz van. Délután régi sárkányrepülő klubtársak voltak a látogatóim, jól elbeszélgettük az időt, de a vízpumpa kilépőcsövének rögzítése azért meglett ma, holnap a belépő cső megbilincselésével folytatom. Fejembe vettem, hogy nagyon profi lesz minden a gépházban. Kigondoltam, hogy lesz az állópróba. Kirakok majd egy horgonyt a pontontól vagy 50 méterre folyásnak lefelé, kissé kifelé, kihúzom hozzá a hajó farát és az orrán hagyok a pontonhoz kikötve egy kötelet. Beállítom a hajót a kettő közé félútra és hátrafelé elkezdem húzni a pontont alapjárati fordulatszám felett valamivel. Ezt csinálom amíg beállnak az üzemi paraméterek, nyomások, hőfokok, közben ellenőrzök a gépházban mindent. Aztán megfordítom a hajót és farral húzom a pontont (a horgonyt nem akarom erővel feltépni), magyarul "előrében" próbálom ugyanezt. Ha mindez megnyugtatóan működik, akkor megyek csak futópróbára. 15 óra a bejáratási ideje a motornak, ez alatt meglennének a próbák. Ha minden rendben működik utána olajcsere, majd felkészítés a hatósági vizsgára.
