Megint leesett egy kő a szivemről, levizsgázott az autó. Ez életem utolsó autója és ez volt életem utolsó autóvizsgáztatása. Ha nekiindulok a hajóval nem lesz többet szükségem rá. Idáig is csak azért volt, hogy be tudjam vásárolni a hajóépítés nagyterjedelmű anyagait. Utána már mentem is a hajóra. Így néznek ki a cockpit oldaldeszkái, azok a kis mahagóni izék az ajtók fogantyúi, alattuk a hálókabin küszöbdeszkája, minden lakkozásra vár.
A gunwale szegélyléc felső rétegét (két, vagy három rétegből lesz összeragasztva) a mai napon a bal oldalon végig kiszabtam és pontosítottam. Kidolgoztam egy mérési szerkesztési módszert, amivel a végére egy odapróbálásból pontos méretre tudtam készíteni a 3m-es íves darabokat, ez jócskán lecsökkenti a ki-be, létrára fel-le mászkálást. A végeiket fecskefarok illesztéssel toldom össze, és az egyes rétegek eltólva lesznek összeragasztva. Eldöntöttem, lesz ami lesz, a 12m hosszú darabokat egyben fogom műhelyben előregyártani és majd kieszelek valami furmányt a felszerelésre. Pl odahívok még két embert kivinni a műhelyből a hajóra. (Bár ez túl egyszerű lenne.) Nagyon pontosan próbáltam dolgozni, különösen a korlátlábak hüvelyeit akartam hibátlanul átvezetni a szegélylécen, mert ha itt nagy, vagy excentrikus lenne a hézag, az csúnyán mutatna. Egyszer minden szerszám használatba kerül. Valamikor '73 vagy '74-ben, amikor Vegytervesként a fritzeknek dolgoztam, Lipcsében vettem egy fúrógépbe fogható körkiszúró készletet. A dobozára rá van nyomtatva (!!!) az ára. (Emlékeim szerint 4Ft volt akkor egy NDK márka) Na ma használtam elöször.
Ezzel fúrtam ki a hüvelyek helyét. Nagyon jó lett az első kettő!
Már az alkonyatban próbáltam a helyére az első darabot. A hüvelyeket természetesen annakidején úgy hegesztettem be a gunvale peremébe, hogy egy tenyérnyire legyen az aljuk a decktől, így semmi esetre se tud bennük megállni a víz.