Teljesen leálltam a hajóépítéssel, csak a könyvet nyomom. Borzasztó erejű viharos szél dúlt hétfőn és kedden, de még szerda délelőtt is az országban. Az esti híradó tele volt a leszakadt tetők, kidőlt táblák, fák, kerítések képeivel. A hajót is rázta rendesen, de büszkén jelentem, minden kitartott! Hétfőn egész nap otthon voltam, kedden, szerdán a hajón, (e sorokat szerdán írom off line, mivel Amapolán nincs net) és kizárólag a harmadik köteten dolgozom hétfő reggel óta, a laptopon szerkesztem a könyvet. Kint rövid pár nap alatt vagy 15-20 fokot zuhant a hőmérséklet, idén se volt ősz, csak nyár után a tél, de egy szavam sincs az időre, az elmúlt évivel ellentétben kivételesen kegyes volt hozzám az Öreg és a tél jó egy hónappal később köszöntött be, mint tavaly, amikor a szegény fecskék tízezrei pusztultak éhen, a korai lehűlés miatt. Azt hiszem bevonulok aludni a szalonba a hálóból, mert éjszaka, bár mind a három pokrócot magamra terítettem, plusz „J” hálózsákját, de még így is fáztam egy kicsit. Itt viszont csodás az idő a kályhával. Mondjuk felidéződnek gyermekkorom örökös öltözős-vetkőzős, vaskályhás telei, merthogy ezektől már meglehetősen elfeledkeztem a központi fűtéses fél évszázad alatt. Merthogy a dolog a következőképpen nézett ki. Este addig dolgoztam a könyvön a szalonban, amíg a kályhában leégett a tűz és az ezt követő néhány órában lassan lehűlt a hőmérséklet úgy 14 fokra. Ez éjjel egy óra környékén következett be, ekkor elvonultam aludni. Reggel hétkor keltem. Amúgy csak a telefonon, vagy a gépen tudom megnézni mennyi az idő, (a karórámat négy éve nyugdíjbamenetelemkor kihajítottam) a falióra egyfajta hőmérsékletregisztrálóként üzemel, az elgyengült elem miatt ha lehűl a levegő leáll, amíg be nem fűtök. Kint három, bent tíz fok volt, de még este bekészítettem a kályhát, begyújtottam, és amire végeztem a headben a reggeli dolgokkal, már kellemesen nyomta a meleget, bár még elég hűvös volt, így minden göncömet magamra húztam. Ezt követően tízpercenként levettem valamit, amíg gatyában nem ültem a gép előtt, 35 fokban. Aztán ez megy visszafelé, amíg délutánra ismét be kell tüzelni és az egész dolog ismétlődik. Persze a lektorálást csinálhatnám otthon is, ahol még „J” etet-itat is közben, és kényelmes gázfűtés van, de mindenféleképpen ki akarom próbálni a téli üzemet. Nagyon jó a harmadik kötet is. A két világháború, a hadihajózással és a közbenső évek eseményeinek leírása nem csak mint a hajózás szerelmesét kötnek le, hanem számomra azt bizonyítják, hogy az ember nem változik, semmiből se tanul. Pl ezt a sort 1920-ban írta le a szerző.: „Az emberek bármilyen országban olyan törvényeket, és törvényhozókat kapnak, amilyet megérdemelnek, vagy elviselnek”. Attól tartok ez örök igazság. Milyet is kaptunk idáig? És milyet fogunk jövőre?? Pontosan látszik a szerző leírásából, hogy az első háború győztes hatalmainak szörnyű szűklátókörűsége hogyan vezetett a még borzalmasabb másodikba. Ezért megy nehezen ez a lektorálás nekem, mert annyira leköt a sztori, hogy elnézem a hibákat közben. De azért meglesz Karácsonyra a könyv! Így néz ki a tűz a kályhában
. Izzanak a fahasábok, dől a meleg.
A fali hőmérő meg mutatja a külső és a belső hőmérsékletet.
Ma kivittük itthonról a gumicsónakos Feri kocsijával a gáztűzhelyt. (az enyémbe nem fért be) Ide meg holnap hozzák az újat. Ha kész a könyves munkám, ez a következő, hogy beüzemelem a szalonban, és akkor főzhetünk is odakint. Egyelőre leraktuk az árbocműhelybe, ahol majd átszerelem PB gázra. Ezeket a sorokat már itthon írom, amíg kész nem vagyok a lektorálással, pár napot itthon maradok, leginkább azért, mert itthon van hálózat és nem kell kirobogóznom időnként kajáért.
