Itthon vagyunk. Mármint Pesten. Kicsit hosszúra nyúlt a balatoni vakáció, de nem volt kedvünk hazajönni. Most is csak azért, mert mindenféle halaszthatatlan dolgok vannak itthon, de én holnap megyek vissza, mert Peti fiam kitalálta, hogy vegyük ki a "Tengerészt" már holnap, (Hogy miért? Októberig vitorlázhatna.) így megint van házifeladatom. Amúgy is a lent tartózkodásunk jelentős részben gyermekem "parti segélyszolgálatával" telt el, a legváratlanabb időpontokban SMS-ezett rám, hogy hívjam vissza(így a telefonszámla is az enyém) mert sürgős segítségre van szüksége. Pl. nem figyelt oda, hogy felfeslett a grószfall toldás a drótkötél-perlon kötél toldás varrásánál, így amikor elszakadt, bement az árbocba, aminek egy napos árbocdöntögetés lett a vége. Nem lenne amúgy baj ezzel semmi, de miközben nekem a maximumot kell nyújtanom, ő egy tányért nem mosna el maga után, igényt tart a teljes kiszolgálásra. Nem tudja valaki, mikor lesz felnőtt egy 22 éves kamaszból? Ha már vizen volt a hajó, miután gyermekem hétfőn hazatért vendégei társaságában, végre kettesben maradtunk J-vel és kedden remek szélben kivitorláztunk a tóra. Gyönyörteljes élmény volt ismét a "Tengerész" kormányát fogva suhanni a vizen. Átrobogtunk Balatonföldvárra és a Csigaház közelében a Mahart állomás végénél kikötöttünk ebédelni. A Csigaházban nekem egy ebéd a rítus kategóriába tartozik, máskor is jelentős eseménye volt számomra a vitorlás szezonnak, hát még most, amikor négy éve, hogy utóljára kikötöttem a patinás kikötő töténelmi helyén. Persze minden változik. Amikor elöször jártam itt, úgy harminc-sokvalahány éve, alig volt hajó a kikötőben, oda kötöttünk ahova akartunk, és na persze ingyen. Most őrületes a zsúfoltság a stégekkel teleszabdalt öbölben és a kaja is 50%-al drágább mint a túlparti kis falumban (nem beszélve, hogy a százszorosa a régi árnak), de itt most a lényeg, hogy kikötünk ITT és kilibbenünk az árnyas asztalokhoz finomat enni-inni. (Amúgy az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem csak az ár, de az adag is nagyobb, ha nem is 50, de 25%-al egész biztos. Így nem is olyan nagy luxus a Födvár feeling.) Van egy réges régi gyönyörű rézkarcom, (a Volga szálló felújítása során került ((volna)) kukába, átadva helyét egy "modern" szemétképnek egy szállodai szoba falán) ami a földvári kikötő mólókaréját még abban az időben ábrázolja, amikor csak néhány kalóz és sztár volt kikötve, szóval azt az ősi "sohavisszanemtérő" édeni állapotot. Ez a kép fogja díszíteni Amapola szalonját. Visszafelé leálló szélben vetettünk horgonyt Csúcshegy alatt egy pucér fürdéshez, még le se száradtunk megjelentek a vizirendőrök és kérték a Hajólevelet, meg a hajóvezetői papíromat, szerencsére mindkettővel szolgállhattam, így békében távoztak. Nem tudom mi van, mindenki mondja, hogy rengeteg az ellenőrzés a vizen. Amúgy levitorláztam negyven évet a Balatonon, de tán ha négyszer, vagy ötször szólt hozzám vizirendőr, most meg egy napra kimegyek és megtalálnak. Remélem a rabsicokat is megfogják, mert tele a Balaton velük. Sötétben, aligszélben értünk haza és olyan sűrű volt a lég az éppen kikelt árvaszunyogoktól, hogy beszélni nem lehetett anélkül, hogy ne kerüljön egy-kettő az ember szájába.
Az egész lentlétünk alatt csodás volt az idő, tán egyszer volt kevéske eső, Juditka kertjében gyíkok vadásznak legyekre
a leánderes csöbrök köré rakott kövek közt leselkednek és egész biztos, hogy náluk is van jobb és baloldali, mert ahogy egymás látókörébe kerülnek az egyik rátámad a másikra és megfutamítja. A nagy tespedés közben leginkább olimpiát néztem, de végül magam hosszas rábeszélése után rozsdátalanítottam és lefestettem a kaput. A kapuval más nagyobb baj is volt, amikor behozták a csatornát, meglazították a földet a jobboldali szárny oszlopa mellett, amitől mint egy helyérdekű pisai torony évről évre néhány millimétert dőlni kezdett, így mostanra ennek a kapuszárnynak a becsukása szinte lehetetlenné vált. Peti fiammal kicsákányoztuk az oszlop tövét, a 15 tonnás olajemelővel helyre nyomtam az egész kő-beton oszlopot és körbebetonoztam. Féltem ettől a munkától, de remekül sikerült. Most így néz ki a kapu kívülről és belülről. 
Amúgy eredetileg a Buda Penta hotelban volt térelválasztó "lánykorában" mielőtt átalakításkor kidobták és némi lakatosmunkával kaput csináltam belőle, akkorát, hogy a "Tengerész" ki-be gurítható legyen rajta. Csak jelképes kapu, mert a gyalogember úgyis átmászik ha akar, minek rá
csozzam jobban?
