Hajónapló

Továbbra is Balatonon vagyunk,ezt az internetes kuckóban írom, kis falumban. Az történt, hogy kisfiam (12.-én volt 22 éves) a fejébe vette, hogy vitorlázni akar a Tengerésszel. Tengerész egy  25-ös jolle, amit én építettem, 82-ben tettem vízre és használtam bő húsz évig, mindaddig amíg bele nem bonyolódtam Amapolába. Tengerész  (amiről a nevemet is kaptam, ugye ki a fene jegyzi meg valaki nevét, egyszerűbb úgy szólítani, ahogy a hajója oldalára van írva) már negyedik éve pihen(t) leponyvázva a telek oldalában, de múlt hét hétfőn nekiálltunk össze- és vízrerakni. Nem részletezem túlságosan, iszonyatos munka volt. A tréler négy kerekéből három defektes volt, nem volt vonóhorgos autónk, átszereltem a roncs trabantról (amivel korábban vonszoltam és ami a pótkerekeket adta a trélerhez most) a vonóhorgot az öreg VW-re, de amikor már sötétben becsúszott a két jobboldali kerék a nádasba kiszakadt a fenéklemezből. Végül is másnap délután négy volt amire a vizen úszva, árboccal menetkész volt a hajó. Én utána két napot gyakorlatilag átaludtam, olyan fáradt voltam. De hát az ember mit meg nem tesz a gyermekéért. 16.-án viszont rettenetes nagy úr voltam. Meghívott  vendégként résztvettem egy Kenesén rendezett túraversenyen egy J24-esen. Kormányos volt a Littkey Botond, úgy, hogy a győzelem nem lehetett kétséges. Remek kis hajó a J24, csak a korlátot utáltam rajta, rettenetesen útban van kiülésnél. Éles és gyors, ugyanakkor egyszerű. Óriási szerencsénk volt a széllel, előtte való éjszaka hatalmas vihar volt, de maradt belőle egy jó négyes, időnként ötös, ami egy kis szünettel kitartott egész nap, így hatalmas élvezet volt a verseny. Négy éve nem versenyeztem és hát a dobogó legfelső fokán se álltam már vagy húsz éve. Külön öröm volt sok, nagyon kedves ismerőssel jóbaráttal találkozni, akik jóleső meglepetésemre nem felejtettek el az eltet évek alatt. Aztán még olyannal is találkoztam, akit  jó negyven éve láttam utóljára! Szóval az ilyen napok adják az életerőt, legalábbis remélem. Most mindenféle házimunkákba bonyolódtam idelent (csákányozás, betonozás) meg olimpiát nézek. Meglep a sok hülyeség ami elhangzik az aranyérem várakozás és csalódás  kapcsán. Nos MINDENKI nyerni megy oda. És csak azok nyernek akik éppen akkor a legjobbak. Semmi különös nem történt velünk. Persze akik ezzel kapcsolatban is a(z egyébként valóban teszefosza, tehetségtelen, de ezügyben vétlen) kormányt akarják hibáztatni, azok számára minden világos.  A Schmidt Pál is három napja egy interjúban még hat-hét aranyra számított, mára rájött, hogy a Gyurcsán kersztbetett a magyar sikernek.  Az, hogy minden eredmény alapja a sikeres tömegsport, ebből nőnek ki az eredmények és hogy a rendszerváltás alapjaiban pusztította el ezt a bázist, pályástúl, tornatermestűl, gyári csapatokkal egyetemben, az senkinek nem jut eszébe. Sebaj, majd megválsztjuk a hülye tehetségtelen tolvaj szocik helyett a demagóg seggfej Orbánt (és vazallus senkijeit ) aki belesúg valamit a vizilabdás lányok fülébe amitől azok egyből bedobják a hollandoknak a gólt.