Na szóval. Az történt, hogy J.barátnői szombat délután meglátogattak minket Amapolán. Egyedül voltam öt nővel, ez már egészen kedvező ivararány. Mondjuk délelőtt még nekiálltam a boylert betuszkolni a helyére, be is kötöttem, de "hamar munka ritkán jó", most is ez volt a helyzet, annyira bíztam magamban, (több tucat ilyen csatlakozást csináltam már, de még soha nem kellett javítani) hogy nem nyomáspróbáztam a cockpitban előtte és amikor feltöltöttem, az alsó csatlakozásnál engedte a vizet. Azért siettem, mert szerettem volna estére melegvizet, merthogy J.-al kint aludtunk a hajón. Na leengedtem a vizet abbahagytam a munkát és nekiálltam rendet rakni , mégis a vendégek ne az iszonyatos felfordulásba érkezzenek. A cockpitba térdig ért a Roofmate (a kemény polisztirol hab, amit a boyler hőszigeteléséhez használtam) hulladéka, a szalonban pedig minden vízszintes felületet, a padlót is beleértve szerszámok és alkatrészek borították. Na és a head! (magyarul klotyó/fürdőszoba) Jobb nem beszélni róla. Kemény két óra alatt valahogy megrendszabályoztam a dolgokat és délután kettőtől tízig csicseregtem a hölgyekkel. Remekül érezték magukat és nekem se esett nehezemre besöpörni az elismerést, már ami a hajóra vonatkozott. A félédes Zveigelt libazsíros kenyérrel és lila hagymával príma kisérő volt mindehhez.
Másnap aztán kiszedtem a boylert és a nyomáspróba során kiderítettem a hibát, egy forrasztásom nem volt tökéletes, ezt újra forrasztottam, most már lepróbáltam és visszaraktam a gépházba. Délutánra a csőfűtőtest betétet is bekötöttem, bekábeleztem a kapcsolótáblán már két éve készen várakozó kapcsolójához és nemsokára meleg víz folyt a mosdó csapjából. Óriási sikerélmény. Amúgy így néz ki végleges szereléssel.
Most jött a cirkulációs rendszer főpróbája. Ez a fajta a saját innovációm, soha hajón még nem hallottam, hogy lenne ilyen. Izgultam is egy picit, olyan lesz e mint amit kitaláltam. Szóval ugye nálam nem hidroforos a rendszer, azaz addig jön a csapból a víz, amíg a combommal nyomok egy gombot (egy kiálló cönk a bútorból) a mosdó alatt. Namármost ha az ember melegvizet akar, akkor előbb a csőből ki kell folyatni a benne lévő hideg vizet és csak akkor jön majd a meleg, ha a gépház végéből a csapig menő majd 10 méter csövön odaér. Ez minden alkalommal kb. két-három liter, ami persze "szárazföldi szemmel" nem sok, de egyrészt sok kicsi sokra megy, másrészt hajón minden csepp víz "élet", mert a készleteket magunkkal kell hurcolni, tehát kevés van belőle. (amint minden másból is) Azt találtam ki, hogy ilyen esetben, ha melegvíz az igény bármely csapnál (head, konyha) beindítom a szivattyút a gombbal a fogyasztási helyen, ez a fenéktankból a boylerba nyomja a vizet, a boyler tetejéből a melegvíz beáramlik a kívánt hely felé, de nem a csapon folyik ki, mert azt nem nyitom ki, hanem egy golyóscsapot nyitok ki közvetlen a csap mellett, mely elé van kötve a keverőcsaptelep melegvíz csatlakozásának, másik vége pedig egy "cirkulációs vezetékbe" van kötve, ahonnan a fenéktankba visszamegy a víz. A bronz golyóscsapot tapogatva, pontosan lehet érezni, mikor "jött meg" a melegvíz. Ekkor elzárom a golyóscsapot, kinyitom a keverőcsaptelepet a megfelelő állásba állítva azonnal meleg vízben mosdok, zuhanyozok, mosogatok, nincs veszteség. Kipróbáltam vasárnap és MŰKÖDIK. Ahogy elképzeltem, lerajzoltam, becsöveztem, pontosan úgy. Betetőzendő a sikerélményt semmi kedvünk nem volt hazajönni Amapoláról és mivel elég kajánk volt még, maradtunk még egy éjszakát és napot a hajón. Remekül aludtunk a kész hálókabinban és a cockpitban elköltöttük első hangulatos reggelinket, melyhez hasonló reményeink szerint még sok lesz itt. Barátságosan símogatott a napocska, közben átbeszélgettünk a Vizára, Béla régi ogyesszai tengerésztörténetekkel szórakoztatott.
Ma tovább tunigoltam a klotyót. Az "AAA" márkájú hajóvécém első teendője volt úgy bő két éve amikor üzembehelyeztem, hogy egy aprócska műanyag vacak eltört benne, így nem lehetett öblítéskor vizet pumpálni bele, sem leszivatni. Na ezt akkor kicseréltem egy saját gyártmányú saválló acélból esztergált, hegesztett, sikítóval megmunkált darabra. Azóta működik. De az első perctől fogva utáltam a kézi szivattyú nevetséges gombját, amivel a pumpát húzni-nyomni kell. Nincs rajta fogás, he nem kínai lenne azt mondanám szovjet ergonómia. Na ma megelégeltem és csináltam rá egy igazi fogantyút savállóból, meg fából. Öröm rángatni.