Tegnap jöttünk haza Balatonról, remek időnk volt , J által valamikor tán két éve elültetett orgona elöször virágzott az ablak előtt. Pihentem némi fűnyírást és juhtúrós sztrapacska (brinzovi haluski) főzéstől eltekintve. Nagyjából ez az egyetlen étel amit tudok főzni, a tojásrántottát leszámítva. Merthogy imádom, még mondja valaki, hogy nem működik a "vér szava", apai ágon tót leszármazott vagyok.
Ma folytattam a boylert. Az elektromos fűtőtest eredetileg csúszósarus végeire beforrasztottam a bekötőkábelt, ebben jobban bízom, mint a csúszósarukban. Aztán a bekötést lekentem szintelen szilikonkaucsukkal és az egész alsó részt lefedtem ráragasztott kemény szigetelő hablemezzel és műanyag fedéllel. Hőszigetelési és érintésvédelmi szempontból tökéletes. A hengeres rozsdamentes tartályt trapézkeresztmetszetűre szabott hablemez csíkokkal, egymáshoz és a tartályhoz vízbázisú (az oldószeres kontakt ragasztó jobb lenne, de oldja a hablemezt) szőnyegpadlóragasztóval ragasztva körbeszigeteltem és jó szorosan körbekötöztem amíg odaragad rossz lepedőből hasogatott csíkokkal, más kímélő kötözőanyag ami nem vágna bele a keményhabba nem volt hirtelenjében kéznél. További szigetelés a csatlakozásoknál és a tetején a légtelenítő csap körül (ahol "lánykorában" a szódavíz kifolyt) holnap. Persze ehhez a csaphoz belül egy búvárcső csatlakozott, mely az edény aljáról eregette a szikvizet, de levágtam tőben, miután a Toldy Mikivel nagynehezen kicsavartuk a menetes csapot a fészkéből. Ragasztottam még a henger palást felső harmadára kívűlre egy vékonyabb rozsdamentes lemez "zsebet" pontos méretre domborítva a termosztát érzékelőjének. A szigetelés ezt is beborítja, de egy lyukon bedugom majd a végén az érzékelőt, így közel azonos lesz a hőmérséklete a bent lévő vízével.